Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai
hogy a saját falubeli vendégekkel szemben mindkét fél a saját falujabeli szokásoknak megfelelően igyekszik megfelelni.9 Húsz-harminc évvel ezelőtt a fent leírtakhoz képest már egyszerűsödött, de még hagyományosnak mondható lakodalmakat tartottak Kisgéresen. A lakodalom délutánján a vőlegényes háznál gyűltek össze a vőlegény rokonai és a fiatalok, akik a zenészekkel együtt indultak a menyasszonyért. Ott a nagyvőfély elbúcsúztatta a menyasszonyt, s a menyasszonybúcsúztató után indultak a templomba, a hütre. Induláskor az Udvarom, udvarom... és a Nem az a jó gazda, kinek hat ökre van... kezdetű dalokat énekelték. Amikor kifelé jöttek, a templomajtóban álló harangozó tányérjába pénzt dobtak - némelyek szerint csak akkor, ha az egyik házasulandó más falubeli volt, s megfizették a harangozást. Amíg a fiatal pár iratkozott a parókián, a násznép táncolt. Majd megindult a menet, de nem a lakodalmas házhoz egyenesen, hanem kis kerülővel. A templomhoz közeli utcákon fel és vissza, hogy az egész falu láthassa az ifjú párt, és részesedjék a lakodalomból. A meghívott vendégek ugyanis induláskor magukkal vittek egy-egy demizson bort is, s az emberek útközben ebből kínálgatták a bámészkodókat, az asszonyok pedig kalácsot, süteményt osztogattak. A kapuk előtt meg-megálltak táncolni. Hazaérve a menyasszonyos háznál mulattak egy ideig, majd a vőlegény a maga rokonságával hazament. Ott gyülekeztek ugyanis azok, akik a hőrészbe voltak híva. ,A vőlegény hazamegyen, és ő a maga hőrészivel, mire a vacsora vót, visszaérkezett a rendes lakodalmas házhoz”- mesélik az idősebb asszonyok. A hőrész jelentése 10 ma már bizonytalan, a vőlegény rokonságát, vendégeit értik rajta. Úgy magyarázzák, hogy a távolabbi rokonok, az állatokat ellátó idősek csak a vacsorára voltak hivatalosak, s csak akkorra értek a menyasszonyhoz. A vacsora alapételei továbbra is megvannak - csigaleves, töltött káposzta, pecsenye -, de jócskán kibővültek: pörkölt, kirántott hús, krumplisaláta. A bélest a század elején követte a csőröge, majd a sütemények és torták hada. A menyasszonytánc után kiosztották még a nyoszolyóasszony kalácsát és a nyoszolyólány kalácsát. Maguk sütötték, vagy Királyhelmecen, péktől rendelték, de mindenki kapott belőle. Éjféltájban következett a menyasszonyforgatás. A nagyvőfély kikiáltotta: „Eladó a menyasszon!” Erre a zenészek rákezdték húzni a következőt: Ha menyasszonnyá lettél, bújj a sutra, ott legyél, Fonjál tizenhárom diribdarabot, Úgy lesz inged, gatyád, madzagod! Azután A menyasszony szépecske... kezdetű és a többi dalt. Mindenki táncolt a menyasszonnyal pár lépést, miután pénzt dobott a vőfély tartotta tányérba. Ha nagyon sok vendég volt, bizony elfáradt a menyasszony, s ilyenkor a nyoszolyólány kiváltotta, őt forgatták helyette. Végül a tányért összetörték, és a meny9 1970-ben egy géresi lány ment férjhez Bácskába való legényhez. A lakodalmat a vőlegénynél tartották. Ott nem volt szokás a lakodalomba meghívott férfiaknak szőttes kendőt adni. „Még azt hiszik, hogy ők is szakácsasszonyok” - mondták. A menyasszony anyja előre elnézést kért a géresi meghívottaktól, amiért csak másnap, otthon, a faluban osztotta szét a kendőket. 10 A hőrész a menyasszony nélküli násznépet jelenti. BALASSA i. m. 168. 234
