Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Sz. Tóth Judit: A jeles napok szokásai
Mikor viszik a menyasszonyt haza, / Leesik a diószín ládája, Vedd fel, vőfély, diószín ládáját,/Add férjhez a nyoszolyóleányát.8 A vacsora: pálinka, kalács, csigaleves, főtt hús, pecsenye, töltött káposzta volt, és darás bélés. Az új pár elé olyan tálat tettek, ahol a tyúklevesbe 20 cm-es csigákat készítettek. A vendégek mulattak. Hajnalra felkontyolták az új asszonyt, aki ettől kezdve a haját mindig kontyba tűzve viselte. A negyvenes évekre, illetve mára maga a ceremónia egyszerűsödött. Általában a vőlegény házánál tartják az eljegyzést, a menyasszonyéknál a lakadalmat. Délelőtt vagy korábban megtörténik a polgári esküvő, és a vendégeket jobbára a templomi szertartásra hívják. Az esküvő és a lakodalom szombati napon van. Szerdán vitték a meghívottak a lakodalmas házhoz az ajándékot: a hozzávalókat a vacsorához, lisztet, tojást, vajat, tyúkot és pálinkát. Az asszonyok egy, néha kéthárom kivarrott kendőt is vittek a menyasszonynak - olyat, amilyet a tisztségviselőknek adni szoktak. A menyasszony eltette őket, vagy máskor továbbadta - így a kendők állandóan csereberélődtek, a helyi szokáshagyomány ezt elfogadhatónak tartotta. Csütörtökön sütötték a süteményeket, pénteken volt a tyúk- és disznóvágás, valamint a csigacsinálás. Sütni-főzni külön meghívták a gazdasszonyokat, akik fáradozásukért pénteken este surcot, kivarrott kötőt kaptak. A lakodalom egyéb tisztségviselőit is időben meghívják. A kisvőfélyegy rokon fiúcska, a gyakorlatban nincs szerepe. A nagyvőfély amolyan jó kiállású, rátermett ember, aki jó szervező is, jó szónok, és jókedvű tréfálkozó hírében áll. Kéthárom vőfély mindig volt a faluban, közülük hívtak el valakit nagyvőfélynek. Régebben botja is volt: a vőfélypálca szalagos bot volt, amellyel kopogtatva kért szót a vőfély. Napjainkban csak bokréta van a mellére és kivarrott kendő a derekához tűzve. A násznagyok a keresztapák. A nyoszolyóasszony a vőlegény közeli vérrokona, anyja testvére, unokatestvér stb. A nyoszolyólány szintén a vőlegény legközelebbi rokona, testvére, unokatestvére. Kettőjük tiszte volt kalácsot sütni, általában egy-egy kemencényit - 10-12 darabot-, hogy mindenkinek jusson. A nyoszolyólány készítette el minden meghívott legény számára a csokrétát. Ehhez picpáng- vagy rozmaringágacskára keskeny pántlikából csokrot kötött, és a közepébe apró gyöngyszemeket varrt. A vőlegény házánál tűzte a legények kalapja mellé. A menyasszony adta a szőttes kendőket a tisztségviselőknek, a papnak, kántornak, kurátornak, jegyzőnek, minden meghívott házasembernek, akik a nadrágjuk korcába dugták és nadrágszíjjal erősítették fel a kendőt. A zenészek is kaptak régen kendőt, rendszerint a vőlegényes háztól is. A közelmúltig kivarrott surcot, ma inkább fehér melleskötőt kapnak a (szakács jasszonyok. A huszadik század közepéig Kisgéres teljesen endogám volt, olykor elvittek egy-egy lányt férjhez, de a legények nemigen nősültek más faluból. Mára nyitottabb lett a falu, többen kötnek házasságot más falubeliekkel. A lakodalmi szokásrendben általában tolerálják egymás eltérő hagyományait, de azt is tapasztaltuk, 8 ADORJÁN i. m. 20. 233
