Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek
Az első világháborúig gyakrabban készítették még a rántott levesek legmódosabb változatát, a kukót. A tojást (a kukót) ehhez úgy törték fel, hogy egyik végén legyen csak egy ujjhegynyi lyuk a héján. Az üres héjakat hosszabb időszakon keresztül gyűjtögették össze. Felhasználás előtt ecetes vízben alaposan kimossák őket. Tölteléket készítettek apróra vagdalt kolbászból, amelyet szalonnás zsíron megpirítottak, és összekevertek kukoricaliszttel. Ezt az üres tojásokba tették, egy nyesés szalonnával lezárták a végét. Vizet eresztettek rá, felfőzték. Kiszedték a töltött tojásokat, lehámozták. A levest berántották, majd tálaláskor mindenki megkapta betétként a tölteléket. A habart leveseket liszttel, csomómentesre kevert tejjel sűrítették be. Némelyikbe húst vagy csontot tettek. Krumpliból, babból, sóskából, salátából, csalánból, sárgarépából, karalábéból, rizsből, cukorrépából, almából, birsalmából, szilvából, meggyből, köszmétéből, szőlőből készítették őket. A gyümölcslevesekbe szegfűszeget, vaníliás cukrot, bort is tettek. Hidegen is lehetett enni ezeket az ételeket. A nyári időszak közismert régi levese volt a kaszáslé. Az alaposan megmosott, felszabdalt sódart feltették főni babérlevéllel és fokhagymával, amelyet általában minden zöldség alapú habart levesbe tettek. Került bele néhány szem rizs vagy tengeridara. A főzés utolsó szakaszában behabarták, de volt, aki csinált rá rántást is. Aratók laktató ételének tartották. Húsleveseket elsősorban baromfiakból és a disznó friss vagy enyhe sózással tartósított húsából készítettek. Alkalmilag jöhetett szóba erre a célra a nyúl, galamb, fácán, fogoly, ritkán némelyik halféle. A baromfihúslevesbe tölteléket, a disznóhúslevesbe krumplit főztek. Ezt ették a zöldséggel és a főtt hússal második fogásnak. A tölteléket lisztből, tojásból, kevés zsírból, baromfimájból, petrezselyem zöldjéből csinálták, és ökölnyi nagyságúra formázták. Lakodalmakra ritkán borjút vágtak, amelynek leveséhez csigatésztát készítettek. Elvétve került az asztalra juhhús, amelyből általában krompégulyást főztek. Savanyú káposztával főzték össze, majd berántották a karikára vágott réti csíkot. Ismerték a halászlét és a töltöttcsuka-levest is. Húsételek A mezőn dolgozó férfiak általában szabad tűznél, nyárson pirították a szalonnát, kolbászt. Ritkábban madarat vagy halat is sütöttek ezzel a módszerrel. Ezeket kenyérrel fogyasztották el. A nyárson vagy roston (rostélyon) sütést a pitvari nyílt tűzhelyen is gyakorolták a gazdasszonyok. A vasnyárs rögzítésére tüzikutyát használtak, amelyet a helyi kovácsok csináltak. A második világháborúig a nagyobb húsrészeket, töltött baromfit, halat a kemencében sütötték. Lakásban sült meg a pörkölt, a lacipecsenye, a fasirt. Csirkét már régóta sütöttek, de a disznóhúsból csak telente készítettek ezzel a módszerrel ételt. Paprikás lisztbe vagy panírba mártogatva, olajban sültek a halak. Zsírban szalonnát, kolbászt, oldalast sütöttek reggelire, amíg a házi készletből tartott. 216