Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai

használó, más a tulajdonos: a községek tulajdona a terület, de a kijelölt szövetkezetek használják.

„1975-ben egyesítették a négy- (a korábban egyesült perbenyikivel) öt szövetkezetét, ez 1990-ben megszűnt. A különböző községek más termelési hagyományt és más mentalitást hoztak a közös gazdaságba. Nagyon nehéz volt ezt együtt működtetni, hiszen az egyes községek politikai, kulturális szinten is, gondolkodásmódban is eltérőek. Másak voltak az előzmények, a hagyományok, másképp fejlődtek a háború után is. Magyar községek mind, ebből nem volt gond, mégis sokban különböztek. Voltak különböző vélemények, de az átlagemberrel nem volt gond: inkább a vezetők között volt véleménykülönbség. Mentalitásban a kisgéresi emberhez közel volt az őrösi, de távol állt a nagygéresi. Ott érvényesült a régi nemesi gondolkodásmód is. Egy kisgéresi traktorista másképp gondolkodott, mint egy nagygéresi traktorista. Másképp nőtt fel, másképp gondolkodott. A kisgéresiek előnye volt, hogy itt a legtöbb család egyforma gazdasággal rendelkezett korábban, sem nagygazda-, sem béres-, cselédmentalitás nem érződött egymás között. Egy szinten érezte magát mindenki, nem volt széthúzás egymás közt.”

„Azért lett Kisgéres a központ, mert ez volt a legerősebb szövetkezet és a legfejlettebb. Nyilván voltak ebből viták, de aztán hamar elsimultak. Gazdaságilag őrös talán erősebb volt, de a termelési bázis itt volt a legjobb, ez volt a legegységesebb szövetkezet. A gépesítése, a feldolgozó részlege (szárítás, tárolás stb.) itt egészében megoldott volt. Erős géppark volt, homokbánya, kőbánya, az emberi feltételek is adottak voltak itt ahhoz, hogy itt összpontosítsák a termelést. A központot mégis Nagygéresben építették fel: ott volt a vasút, autóbusz, telefon, aztán ott is kiépítettek egy bázist: terményszárító, központi műhely, étkeztetés, szociális beruházások stb. Ott épültek fel az irodák is.”

Mikor a szövetkezetek újra szétváltak, akkor a saját dolgozóit mindenki visszavette: a kisgéresiek az itteni szövetkezetben maradtak, az őrösiek őrösben stb. Nem volt kényszer, de ha akart, akkor mehetett a helyére. Ha a szomszéd falu kollektíváját jobbnak érezte, akkor ott is maradhatott.

1990 után nem gazdasági fellendülés, hanem recesszió következett be. A szövetkezetek is károsultak, attól függően, hogy mennyire tudtak ellenállni a gazdasági-politikai nyomásnak. Nem tudtak kitérni az országos trendek elöl. De a munkalehetőség a géresiek számára megvan. Úgy igyekszik a szövetkezet gazdálkodni, hogy ne maradjon senki kenyér nélkül. Most 40 hektár szőlő rekonstrukcióját indították el, elsősorban azért, hogy munkát tudjanak adni az embereknek. Van hagyománya a dolognak, van hozzá ember is, hely is. „Úgy csináljuk, hogy az embereket eltartsuk, hogy ne kelljen innen elmenniük. Nem is mennek el innen az emberek, inkább ide nősülnek be a fiatalok, ide jönnek."

,A szőlészetben nem lehetett továbbvinni a hagyományos tőkés művelést: a méteres közökbe nem lehetett a traktort bevinni, nem lehetett nagyüzemi módon megoldani a növényvédelmet stb. A szövetkezet kezdte el a kordonos művelést, a gazdák lényegében a közös gazdálkodásból tanulták el a kordonos szőlőművelést. ők dolgozták meg a szövetkezetben is a szőlőt, megtanulták. Itt tanulták meg az újfajta növényvédelmet is: korábban csak rézgáliccal permeteztek. Ugyanakkor a szőlő lejött a hegyről az oldalra, ami a minőségen rontott! Közvetítette a

200