Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
Az egy pincetorokban lévő pincetulajdonosok esetében ugyanaz a helyzet, mint a közös udvaroknál, előbb úgy nyilatkoztak, hogy valamilyen formában rokonok, de a részletes rákérdezésnél kiderül, hogy ez éppen úgy nem igaz, mint ott. Például az egyiknél, ahol nyolc pinceág van, az adatközlő, illetve családja sem eredeti tulajdonos, „az vett pince volt, még az öreg nagymama vette meg, egy másik időstől”. Mint mondja, előbb...a mijénk, utánna Miklós László, nem rokon, nem rokon csak, ügyi, hát mit tudom már, hogy hogy kerúltek össze... Utánna van, hogy is hijják asztat, ahogy megyünk ott sorba, no mindegy, az az oncsán lakik, Eszenyiék, asztán Kistót István, asztán Kistót Sándor, ahogy megyünk körbe, mert így is megyen, meg ide is, asztán itt Dócsi Jancsiék, mán nem az övé vót, az apóssaé vót na, utánna Fodor Sándoré vót, de most már ő meghalt, a vejeé, na, Géresi László és Tóth M. István, ezek. Ezek már nem is annyira rokonság...” Egy másik pincénél a következő tulajdonosok vannak. Miklós Zoltán, Sohajda Géza, Baskai László, Helmeczi Zoltán, Dócs Géza, Kovács Albert. A könnyen faragható kőből kialakított pincéknek a torokja rendszerint a lapos kővel ki van falazva, felül bolthajtásos. Eredetileg csak egészen egyszerű, földdel borított gádoruk volt, újabban mindenféle, borozgatásra is alkalmas építményeket is emelnek eléjük. Nem ritka, hogy a vájt pincék egyike-másika a lefelé futó főág, a folyosó felsőbb szakaszán nyílik, megközelítésük a padlón végigfektetett deszkák felszedése után lehetséges. A hegy belsejében általában egy egészen kis kiteresedés van, és innen nyílnak az ágak, melyek már nincsenek falazva és boltozva, ajtajuk viszont van. A pinceágak meglehetősen képlékenyek, előfordul, hogy tulajdonosváltáskor eredeti bejáratát lefalazzák, majd egy másik torokból nyíló pincéből ráásnak, és ahhoz kapcsolják. A pincék eredete ismeretlen: „Hát hogy hogy alakult, hát tuggya, nincs is tán krónika. Állítólag még aszonták, hogy a törökök idejében, mikor bent voltak a törökök, akkor mán, talán már akkor is kész volt, mert búvóhelyeknek használták. De hát vannak abban igen szép pincék, kősziklába vájták, és ugye, ahogy megyen be az ember, milyen hosszú bejárata van annak, és azt is lássa, mind köbül rakták ki. Hát óriási munkát folytattak akkor is azok az elődeink, vagy pedig hogy csináltatták, azt nem tudom.” Ritkábban, de vannak magányos pincék is. Ilyenről határoztak „1814 Esztendőben Májusnakk 21 dik napján”, mikor „... a Prédikátor jelenti, hogy igen nagy szüksége volna mind magának, mind pedig a Rektornak egy Pintzére. .. el végeztetett hogy öszszel az is el keszittetik”.108 Ez az a „kettős pince”, melyet a bolyi kőműves vállalt fel 40 forintért,109 és amiért még ebben az évben ki is fizetik az áldomást.110 Az építés azonban elhúzódott, mert ebben az évben 10 forint „elő pénz"-t fizettek, majd a következőben 30-at.111 1816-ban zárat vesznek a pincére: „Egy Pléh a pintzének 2. sarkvassal”, de újabb nyolc forintot adnak a „Pintzét rakó 108 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 13 10a Prot. Consistoriális jegyzőkönyv 13 Prot. Kurátori számadások. 268 Prot. Kurátori számadások. 269 149
