Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
kömiveseknek".112 A következő évben még mindig: ,A Prédikátor Pintzéjének boltolásáért"fizetnek 15 forintot.1131818-ban „Pintzére való pléhért-6 Rft45Xr”-t adtak ki.114 Lehet, hogy két pincét építettek? „Nekünk itt van - emlékezik vissza az egyik adatközlő - , ahogy megyen be legelőbb, tuggya, van ott a pincék között, ott van ott egy pince, az magányos. Igaz, hogy az mán nem vájt pince, hanem mesterségesen, kübűl van, boltíves. Hát asztat meg valamikor úgy csinálták, hogy előbb bezsaluzták, aztán felülrűl berakták, annyira beszorítgatták, hogy akkor kész volt, akkor nem ment abba be se malter, semmi se, még máma is úgy áll...” Nemcsak pincék voltak a hegyen: ,A hegyen meg vét nekünk olyan gyümőcsös, hogy az én nagyapám meg ez a Baja Pesta báttya aszalót csináltak, oszt aszalgattak..., mindég, télre almát, szilvát...” Az aszaló egy földbe ásott gödör fölé tett vesszőfonásos lésza volt. A tüzelés a gödör előtt történt, a meleget a torok vezette a lésza alá. Az ilyen aszalók a környékbeli falvakban is megvoltak,115 de hasonlókat találhattunk az abaúji Hegyközben és a Zempléni-hegységben is.116 ★ Kisgéres települése, építkezése számos közvetlen és tágabb környezetével rokonítható vonással bír. Ilyen mindenekelőtt a közösudvar. Gönyey Sándor ezt a bodrogközi ún. szigettelepülések, tehát az olyan községek jellegzetes településformájának írta le, melyek állandó vagy időszakos vízjárások, állóvizek vagy a mocsár miatt szűk belterülettel bírtak. ,A természettől így összeszorított községek belső beosztásán feltűnő a tömör település, melyhez még hozzájárult a jobbágytelki birtokállományok kiszabása, melynek folytán az ősi telek az utódok fokozatos szaporodásával mind apróbb darabokra szabdalódott, úgyhogy végre a belsőségek annyira összeszorultak, hogy a községet átszelő út két oldalán keskeny hosszú csíkokká lettek, melyeken némely községekben 9-10 család is összeszorulva lakik az egymás végtébe épített házakban".117 Vajdácskát, Nagycigándot, Ricsét, Lukát (Bordoghalom) említi mint tipikus példákat. Vajdácskán ma már csak néhány porta őrzi ennek az udvarformának az emlékét, Cigándon hasonló a helyezet, elsősorban a templom mellett vannak még ilyen porták. Ricsén szintén a templomnál lévő domb keleti felén akadt még néhány közösudvar, Bodroghalmon alig egy-kettő maradt. Szinte teljesen eltűntek Karosán,118 ahol 1936-ban az „Ócskafalu"-ban, azaz a történeti településmagban nem is volt külön porta, a közös porták egyikén tizenegy család élt.119 Zemplénagárdon még a közelmúltban is volt néhány közösudvar, Lácán, Semjénben mára XVIII. század végi katonai térképen is kivehetők, az utóbbi helyen az ilyen udvarok romjait még az 1990-es években "2 Prot. Kurátori számadások. 271. 113 Prot. Kurátori számadások. 272. 114 Prot. Kurátori számadások. 274. 1,5 Viga Gyula, 1996, 101. ne p| Pusztafalu - Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára F.82 864-82.868, Komlóska - F.162.461- 469, Óhuta - F.162.397-400. 1,7 Gönyei (Ébner) Sándor, 1925, 75—76. "e Balassa Iván, 1975, 123-124. "9 Nagy Géza, 1995, 211. kk. 150
