Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
tehát nem is annyira az anyagot kellett megfizetni. A következő évben is visszatértek: ,A Ricsi erdőről 2er hozott létzekért 5 Rft 6 Xr" szerepel a számadásokban.40 1850-ben „6 darab kapukhoz szükséges rudakért Láczán fizetett 1 Rft 40 Xr”41 egyedülálló tétel. Az idegenből beszerzett építőanyagok mellett a többi a falu határából került ki. A fedéshez szükséges nád a Keresztúron nőtt. „Teccik tudni, hogy nekünk hol volt, kint a Keresztúron volt olyan rét, és volt ott olyan mocsaras hely. Hát abba a mocsaras helybe nekünk vót nád. Oszt akkor volt nekünk ilyen kis kaszaféle..., ilyen kis kasza, rövid nyéllel, oszt akkor avval mentünk oda. Mentek apámék, vágták, oszt akkor ilyen kis kévékbe kötötték, és avval vót lefedve a ház." A gazdák a saját réten vágott nádat az egyháznak is eladták az építkezésekhez, például 1840-ben,42 1842-ben,43 1850-ben,441854-ben az eladók nevét is feljegyezték, Radi István 550, Karakó János 350 kévével szerepel.45 Építés Az építkezés azzal kezdődött, hogy a bányából hazahozták a követ. „Hogy ha valaki akart egy istállót vagy egy csűrt, vagy egy lakást építeni, akkor, mongyuk, egy alkalommal, vasárnap, vagy mikora gazdák is ráértek, kiment tizenöt, húsz, még ötven szekér is kiment, és sorba pakolták, öntötték le, és abbúl építkeztek." Az összefogásba, közös munkába, közös segiccségbe elhívták nemcsak a rokont, hanem a jó szomszédot is megtisztelték. A közös kőhordásra az első adat 1805-ből ismert, november 10-én: „...mivel elégtelennek látta az Ekkla magát arra, hogy ennek utánna is, mint az előtt fából tartson kerítést a parochianak, minden fél Gazda egy öl követ; negyedes fél öl követ hordván, a parochia kertjét kő kerítéssel vegyék körül”46. Ilyenre máskor is sor került, „1808. 22. Mártii” elhatároztatott, hogy „... a Parochiara minden Gazda egy szekér követ vigyen a Szükséges Sertés ól építtetésére”47. Az építést lehetőleg valaki hozzáértőre bízták. „Hát vótak kőművesek a faluba is, meg voltak más faluba is. Ugye, kinek hogy sikerült az, ugye, hogy kinek kije volt az ösmerőse. És még az építkezéshez, mongyuk, azt a mestert fizették, akinek volt a rokonságába kőmíves, az elment, úgy is segített, hogy nem kért napszámot. A handlógerek, akik csinálták a maltert meg mindent, azok pedig már ilyen szintén közös segiccségbűl” vettek részt az építésben. A XX. század emlékezettel elérhető idejében ismert kőműves volt Jóni András, Kovács András Zsöndöri, 40 Prot. Kurátori számadások. 321-323. 4' Prot. Kurátori számadások. 312-313. 42 Prot. Kurátori számadások. 300] 1842-ben. 43 Prot. Kurátori számadások. 302. 44 Prot. Kurátori számadások. 312-313. 45 Prot. Kurátori számadások. 321-323. 46 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 5. 47 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 6—7. 138
