Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
Kovács Albert, Kovács István Mezősi, Eszenyi András, de rajtuk kívül is sokan értettek a kőfal felrakásához. Az igényesebb egyházi építésekhez gyakran idegenből fogadták a mestert. „ 1811dik Esztendőben Szentgyörgy Havának 19dik Napján meg egyezvén a’ Consistorium az Ujj Oskola építés eránt Antoniji József Szentesi Kőművessel 200 Rnfba", jegyezték fel, majd azt is megörökítették, hogy....az Oskola a’ Rectorházzal edjütt tökéletessen elkészült Szent András Havának 10d'k napjára...”46 * 48 Három év múlva: „1814. Észt. November 13dikad. Ugyan akkor Contractusra léptünk Leleszi 4 kömívesekkel 130 Rforintokig meg egyezvén a ház (ti. papiak) építtésére. Úgy a kettős pintzékre 40 Rft, a Bolyi kömivesekkel”.49 Helybelinek nem nagyon fizetett az egyház a kőművesmunkáért, pedig a gyakran előforduló építkezések nem említett mesterei közülük kerülhettek ki. Ritka kivétel 1855-ben, mikor „Kis Mihók Andrásnak az iskola vakolásáért s egyéb szükséges kőmíves munkákért” 3 forint 45 krajcárt fizettek.50 Az építésben részt vevő másik mesteremberrel, az áccsal hasonló volt a helyzet, mint a kőművessel, bár a famunkára kevesebben specializálódtak a faluban, és gyakori volt, hogy az egyszerűbb tetőszerkezetek felállítását ugyanaz a mester vezette, mint aki a falazást irányította. Az egyházi építkezések itt is kivételt jelentettek, bár nem is annyira az ácsmunkához, mint inkább a zsindelyezéshez hozták idegenből a mestereket. így volt ez az 1819-es építkezésnél, mikor „Vida Mihály áts mester” zsindelyezte a tornyot, és, mint láttuk, esetleg más munkát is végzett a templomon.51 Nem tudni, hogy a mester hova való volt, mintahogyan az 1839-es parókiaépítésnél sem derül ki ez: ,Az ujj Parochialis ház tetejét fel vállaló átsnak elő pénzbe”, majd később ,A Pap újj lakja tetejét állító első átsnak” fizettek. Ezen az építkezésen többen is dolgoztak, mert a számadásban szerepel: „Az ujj parochia körül segítő átsnak", sőt „Az uj parochialis ház tetee körül segítő Molnárnak” történt kifizetés.52 Úgy tűnik, hogy a molnár, aki a szárazmalomban dolgozhatott, ügyes kezű, famunkához értő lehetett, hiszen még a következő évben is munkálkodott a papiakon,53 sőt 1847-ben „Pulpitus tsinálásáért ‘ Molnárnak” fizettek húsz krajcárt.54 1853-ban, mikor a templomot zsindelyezik, Sátoraljaújhelyre mennek mesterért.55 Az 1865 utolsó napján kiütött tűzben nemcsak a templom, hanem az iskola teteje is leégett. Ezért „...1866dlk év január 21* napján tellyes számú egyház tanácsjelen létiben az iskola háznak zsindellyel leendő befedése el határoztatván; 's ezen munkát a' padlássával együtt bevégezni felvállalta Erős József Láczán lakó áts mester összesen 360 Ftt o. mely felvállalt munkát rövid idő alatt be is 46 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 11. 49 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 3. 50 Prot. Kurátori számadások. 323—326. 51 Prot Az egyház javainak összeírása. 239, Kurátori számadások.1819. 275. 52 Prot. Kurátori számadások. 1839. 298-299. 53 „Ugyan ezen ház körül dolgozó Mólnámak 3 Rft - Prot. Kurátori számadások. 1840 300. 54 Prot. Kurátori számadások. 308. 55 „Újhelybe az ácsokért kétizben járván..." Prot. Kurátori számadások. 318-320. 139
