Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
Az 1832-es gondnoki számadás az első, ahol a deszkákkal együtt már korábban is máshonnan beszerzett gerendák vásárlási helyét megtudjuk. Ebben az évben „Leányvárnál azuj Par. Házhoz való Szaru fákért...” 98 Rft 31 Xr-t fizettek, „Tárkánynál 8 gerendákért...27 Rft 50Xr”-t.33 Révleányvár erdejének fája a XVIII században messze eljutott, 1742-ben csónaknak, szárazmalom ágasainak való fákat említenek, Vass Molnár Ferenc Szegedről pedig „tíz fenn álló Tölgy fára, nem különben három láblóra való fákra meg egyezvén Leányváry Erdőn”.34 Révleányvár nemcsak útnakindítója lehetett a láblóknak, tutajoknak, hanem fogadója is, mint ahogyan nagyon valószínű, hogy Nagytárkányba is a Tiszán tutajon vagy tutajban leúsztatott fáért mentek a géresiek. Ezt látszik igazolni, hogy a tutajkikötő jelentésű purtus a közelmúlt nyelvhasználatában ‘fatelep’, építőanyagtelep' jelentésben fordul elő. Például: „Ászt meg vót itt egy zsidó, mit mondok, hogy vette a dinnyét, annak meg vótillyen purtussa. És ott vót, és hozatott mindég fentrűl (fát), oszt onnan hosztuk el, onnan vettük meg, mindég.” Ez esetben Nagygéresröl van szó, a kereskedőt az emlékezet szerint Kamusnak hívták. „Hát ugye, vótak itt azért ilyen telepek, ahol lehetett vásárolni. Purtus telep, úgy montták. Sőt már itt, ügyi, későbbet a mi időnkbe lehetett szarufákat, gerendákat is venni, csak tuggya, aki meg tutta tenni... Perbenyikbe vót. Perbenyikbe, mert ott volt a vasút... Vasúton (hozták), és ott kipakolták, és akinek szüksége volt rá, oda elment, oszt megvette, megvásárolta, amire szüksége volt." A vasút az 1870-es évtizedben épült meg.35 A Kisgéreshez legközelebbi két vasútállomás Nagygéres és Perbenyik. Az 1865-ös tűzvészt követően hirtelen kellett nagy mennyiségű anyagot, köztük fát beszerezni. Úgy tűnik, hogy a korábbi tárkányi forrásból ezt nem tudták maradéktalanul megtenni, ezért egy királyhelmeci fakereskedőtől, sőt Sátoraljaújhelyből is vásároltak.36 Van, amikor a helyben is megtalálható építőanyag valamiért nem áll rendelkezésre, így azt máshonnan kell beszerezni. A református egyház építkezéseinél ilyen az az eset, mikor 1847-ben „Papiakra Nád kéregetés végett járván a Gondnok költött" 3 Rft 20 Xr-t, és a későbbiekből kitűnik, hogy Cigándon járt eredménnyel, mert még ebben az évben „szekeresek”, majd az „Egyházfik" járnak „Czigándra nádért.”37 1851-ben csak a közeibe kellett elmenni: ,A’ parochian lévő sertés ólra fedőlékknek vett 150 kéve nádat Semjénben."38 A tetőlécekért 1853-ban Ricsére mentek: „A Ricsi erdőn járván két ízben létz vágás végett a’ kerülőnek vettem 2 ittze pálinkát..." 1 forint 2 krajcár értékben.39 Itt 33 Prot. Kurátori számadások. 298-299 - a leányvári szarufák kevésnek bizonyultak. így még egyet kellett venni 1 Rft. 35 Xr-ért. 34 Viga Gyula 1996. 163. 35 Viga Gyula 1996. 164. 36 Prot. Kurátori számadások. 354—359, 362. 37 Prot Kurátori számadások. 308. 33 Prot. Kurátori számadások. 312-313. 39 Prot. Kurátori számadások. 318-320. 137
