Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
neki abbúl építeni...” A vályogot a Kákás-tónál lévő Cigánygödörbői vetették. Az ott lévő fődkunyhóban mindig lakott egy-két cigány család, akik megvetették a vályogot, a töreket a megrendelő adta. A vályogra az első adat 1862-ből ismert: „A toronyhoz vett vályogért 1 Rft 20 Xr."23 Nehéz eldönteni, hogy milyen építőanyagról van szó 1837-ben, mikor ,Az újj Parochialis Házhoz téglát vetőknek 4 Rft; A tégla vető Czigányoknak négy font szalonnáért 1 Rft 48 Xr; A’ tégla vetésséhez meg kivántató két fűnkért és három formáért 41 Xr" kifizetésére került sor.24 Az 1841-es kifizetéseknél is szerepelnek ilyen tételek: „Az Ekklésia részére téglát vető munkásoknak előpénzbe 6 Rft; Ugyan azoknak 3 Rft; A' tégla vető Cigányoknak két ízbe 17 Rft; A tégla vető Czigányoknak végfizetéskor 100 Rft."25 Egyébként a téglavetéssel kapcsolatosan van egy bevétele is az egyháznak: .Azon deszkáért mellyen a’ tégla vettetett bejön 1 Rft 45 Xr."26 A kisgéresiek nem bővelkedtek az építéshez szükséges minőségű fát adó erdőkben. 1842-ben született ítélet a falunak a földesurával zajló perében, melynek eredményeként a Kis-Cserés a Bozó erdőket az utóbbi, a Hegy-gazda és a Pincze környéke nevűeket a falu jobbágyai kapták meg fajizásra és legeltetésre.27 28 A Bozó a XVIII. századi térképen nagy összefüggő erdő. Ezzel szemben a falunak jutottak, melyeket a XX. században inkább Gazda-hegynek és Pincék szőlők sorjának28 neveztek, mára nevükből is kitetszően, inkább gyümölcsöskertekkel, szőlőkkel tarkítottak lehettek. Talán az egykori erdő nyomát őrzi a falutól keletre, a mostani ONCSA-telep felett a Tölgyes határrésznév. Ezért a jobb minőségű vagy megmunkált faanyagért, mint ez a református egyház építkezéseiből kiderül, a széles környéket be kellett járni. Deszka helyben nyilvánvalóan nem készült, ezért szerepel a számadásokban 1835-ben: „Unghvárra 66 szál deszkákért, úti kölséggel edjütt ment 38 Rft 19 Xr."29 1839-ben már csak Tárkányba kellett menni, ekkor 10, 30 ugyanott 1840-ben 40 szálat vásároltak.31 Tárkány az egyik fontos beszerzési helye volt a fának, már 1768-ban arról értesülhetünk Nagyrozvágyon egy romos kúrián: „...midőn kezekbe vették az Jószágot, Tóth János, Bekésy, Bereczky perconsequens Ratkai Péter Uramék már annak előtte, néhai Mlgos Perenyi Farkas Uram eo Nga által Nagy Tarkánybúl hozatott fényű fakbul epétetett azon Pinczén mellyen most Ratkai Péter Uramnak élés haza vagyon derék rót ház és Kamara melyben az után Tóth János és Békési Uraimék laktak."32 23 Prot. Kurátori számadások. 341-343. 24 Prot. Kurátori számadások. 296. 25 Prot. Kurátori számadások. 301. 26 Prot. Kurátori számadások 1843. 304. 27 Viga Gyula 1996. 26. 28 Ld. az 1913-as kataszteri térképet. 29 Prot. Kurátori számadások. 294. 30 Prot. Kurátori számadások. 298-299. 31 Prot. Kurátori számadások. 300. 1850-ben is: Prot. Kurátori számadások. 312-313. 32 Zemplén Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely - Polgári perek. 80. cs. Loc: 39., Nr. 173. 136
