Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Mizser Lajos: Kisgéres nyelve
Kaszálók: Kopcsu-dűlő (Kopcsu-düllő^), Kupi-homok. Szántó és kaszáló vegyesen: Szőlő-domb (Szô^llôÿ-domb). Kaszáló és (részben kiszáradt) mocsár. Kígyós (KígyóVs), Nádas, Palló (Pallód), Perzselt-kút (Pérzsélt-kut), Szöaharaszka (Szökharaszka), Temető Karosa (Temető^ Károsa). Víznevek: Abaházi-tó (Abbaházi-tó^), Babos-forrás (Babos-förrás), Béres-kút (Bjéres-kut), Csapó-kút (Csapó^-kut), Karosa (Károsa). 1864-ben ezt írják róla: „Folyó víz alá jön a már említett Karosa de ez száraz időben némely hellyeken ki is szárad”. Kis- Karcsa a katonai felmérés anyagában szerepel, Kis-mezői-kanális (Kis-mező^jikanális): hivatalos, szóban ritkán használják, 1864: Sánta tava: „hihető, hogy valamely Sánta emberé vólt valaha”, kihalt név. Szöaharaszkai-kút (SzökharaszkajitóVf), Szűk kútja (Szükkuttya). Egyéb: terméketlen területek, erdők, épületek, építmények elnevezései tartoznak ide: 1864: Bozó (erdő). Cigány-gödör(Ciaáij-aödör). Csősz-ház (Cső^sz-ház), 1864: Dübörgés homok: „melynek belseje több helye Kö bányának használtatik a szekerek alatt dübög, feltehetően a Dübügőnek egy része volt. Gvakai-puszta (Gyakajipuszta), 1864: Gvakor(erdö). 1864: Juhaát: „a karosa éren marha átjáró létezett”, valószínűleg a Juh akolok közelében volt, ma nem ismerik. Károlv-híd (Károj-híd), Határ: országhatár, Heavfarok (Hetyfárok). valaha sertésdagonya volt. Keresztürpuszta. 1864: Puszta Keresztur, a mindennapos beszédben utótag nélkül említik: Keresztúr. Kis-erdő (Kis-erdő^) akácos, Kis híd (Kis hid), Pince-sor (Pincé-sör): akácos, 1864: Ritka-homok: „valaha ritkások voltak rajta”, talán a Ritkával azonos, esetleg annak egy része volt. Tatártemetés: „Határában a Tatártemetés nevű dűlőhöz szájhagyomány fűződik, hogy t.i. Batu kán hordái itt gyilkolták volna rakásra az akkori környékbeli lakosságot”. Ezt az adatot Borovszky hozza Kisgéres alatt -tévesen, mert ez a már alig ismert elnevezés a királyhelmeci területhez tartozik. Temető (Temető^), Viktor-tanva. Zsidó temető (Zsidótemetőül Az adatokból azonnal észrevesszük, hogy milyen sok az egyelemű, azaz a földrajzi utótag nélküli elnevezés. Ez vonatkozik mind természeti körülményekre (Düböqő. Homok. Iszap. Keskeny stb.), mind az egykori tulajdonos nevére (Harsány), Károly. Radi. Vitálvus stb.). Az egykori birtokosra utalhatnak az -é birtokjellel is: Csőrié. Orvosé. Uraké. Ez a nyelvi megformáltság főként Szatmár megyére jellemző. Nemcsak Kisgéresen, hanem egész Zemplén megye magyarlakta részein - talán szlovák vagy ruszin hatásra - gyakori a -ka/-ke kicsinyítő képzős változat: Eperjeske. Szöoharaszka. Vitlikés. 124
