Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)
Az 1869-es összeírás ugyan portánként közölte az állatszámot, ám mivel ezeken több család lakott, az egyes birtokosok állatállományának pontos meghatározására nem alkalmas. Az mégis szembetűnő, hogy a porták (összesen 127) kb. 30%-án (38) nem tartottak szarvasmarhát, s mintegy 18%-án (22) 1 vagy 2,26%-án (32) 3 vagy 4, 12%-án (21) 5 vagy 6, 8%-án (10) 7 vagy 8 s a maradék 6%-án (8) 8-nál több szarvasmarhát írtak össze. (Ló mindössze 29 portán, minimum egy-két sertés viszont csaknem valamennyi gazdaságban megtalálható volt.)30 Ezekből az adatokból a kisgéresi parasztgazdaságok állatállományának (elsősorban szarvasmarha-állományának) jelentős differenciálódására következtethetünk. 31 A dualizmus elején már magas a szarvasmarhával nem, illetve csupán a fogatoláshoz vagy az igás napszámhoz szükséges egyetlen pár tehénnel vagy ökörrel rendelkezők aránya (amit megerősít, hogy 1862-ben 44 család közmunka-kötelezettségét igavonó állatok nélküli, „kézzel végzett" munkában állapították meg ),32 mellettük viszont nőtt a nagyobb birtokok tenyésztésre vagy piád értékesítésre szánt állatainak a száma. Az utóbbi eredményezte a kisgéresi szarvasmarha-állomány intenzív emelkedését az I. világháborúig (bár az 1869-es adatokkal való pontos összevetés ezúttal sem lehetséges),33 sőt ezt követően is ez maradhatott a fontosabb bevételi forrás (1938-ig tovább nőtt az állomány nagysága, miközben a sertés- és a juhtenyésztés szerepe a dualizmus utolsó évtizedeiben, majd a két világháború között csökkent ),34 vagyis a helyi parasztság differenciálódása (a jövedelemkülönbségek növekedése)elsősorban a szarvasmarhaszám alapján történhetett.35 30 Zm Lt. XV-16. Zemplén megyei... 31 Az előzményekre lásd Hőgye I. e kötetbeli tanulmányának az 1725-ös összeírásra vonatkozó adatait (amelyek még lényegesen kiegyenlítettebb állatmegoszlást mutatnak): 3., Kisgéres állatállományának alakulására 1774 és 1802 közötti adatokkal (ami az „ökrös” falu típusát mutatja): Bodó S.: I. m. 27. 32 Zm Lt. IV-B. 1402/b 502/1862. Igás napszámot mindvégig kedvezőbb feltételekkel (az 1930-as években pl. 3-4-szeres bérért) lehetett vállalni, mint kézi napszámot, ezért a mezőgazdasági munkások számára is létfontosságú volt az állattartás. Zm Lt. VI-603/a, Zemplén Vármegye Közjóléti Szöv. iratai 1941-1944. 56/1944. 51. dob. 33 E növekedés lényegesen meghaladta a népességszám és a szántóterületek bővülését (tehát a mezőgazdasági termelésben egyre meghatározóbb szerepet játszott, s tartós „konjunktúráját" jelzi a 3 éven aluli, illetve a tenyésztésre meghagyott növendék állatok magas aránya), ugyanakkor - bár a tartás extenzitása a két világháború között is jellemző maradt - mindez újabb istállók, takarmánytárolók stb. építésével járt, ami a belső telkek még zsúfoltabbá válását eredményezte. Vö.: a 6.számú jegyzettel. Az állatállomány kor és nem szerinti részletezése az egyes fajták jelzésével (ami a fajtaváltás folyamatáról is tájékoztat): MSK 41. k. 542-545. 34 A juhtartás elsősorban a nagyobb birtokokra volt jellemző: 1869-ben egyetlen gazdának volt kb. 200 db juha, illetve a század végén a prépostság rendelkezett 850-900 db-os állománnyal. Zm Lt. XV-16. Zemplén megyei..., A Magyar Korona... 310-311. 35 Mindezt jelzi, hogy az 1940-es évek elején a szegényebb, feles-harmados művelésre kényszerülő gazdák és a napszámosok egy részénél is (akik az ONCSA-segélyért folyamodtak) az állattartásból származó jövedelmek megközelíthették vagy túl is haladhatták az egyéb (jórészt a növénytermelésből nyert) bevételeket. Zm Lt. VI-603/a 56/1944.24. dob. (Kisgéres község ONCSA- házépltésének aktája és kérvények), a piaci értékesítésre, ennek változásaira lásd Viga Gy. és Viszóczky I. e kötetbeli tanulmányát: 56., 59-60. Az állattartás fontosságára, illetve a földközösség elemeinek továbbélésére utal Kisgéresen (miként az egész Felső-Bodrogközben) a közbirtokossági, tehát a fel nem osztott s a parasztság által — az állatszám arányában — közösen használt legelők és erdők szerepe is, amelynek terjedelme 1938-ban 291 kataszteri hold volt (ebből 65 hold erdő). MSK 108. k. 250. 102
