Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Nemzetiségi és nyelvi viszonyok a mai Dél-Szlovákia területén 1918-ig
10 Nemzetiségi és nyelvi viszonyok a mai Dél-Szlovákia területén 1918-ig I9I8 előtt a magyar- és szlováklakta területeket többnyire élesen meghúzható nyelvhatár választotta el egymástól. A nyelvhatártól délre fekvő települések lakói általában csak anyanyelvükön (magyarul) beszéltek, de a nyelvhatártól északra élő szlovákoknál is hasonló volt a helyzet. Kevéssé ismert tény, hogy a Magyar Királyság lakosságának 10-12%-át kitevő szlovákság túlnyomó többsége - a mai szlovákiai magyar kisebbségtől eltérően - a sokat hangoztatott „brutális magyarosítás” évtizedei után sem beszélte az akkori államnyelvet. Beszédes adat, hogy 1910-ben a magyar anyanyelvűek 78,96%-a anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszélt, s hasonló mértékben a szlovák anyanyelvűek 75,1%-a szlovákon kívül semmilyen más nyelven nem tudott. Pred rokom 1918 boli územia obývané Madarmi a Slovákmi oddelené od seba veľmi jasne rozpoznateľnou jazykovou hranicou. Od tejto hranice na juh sa v obciach hovorilo spravidla len rodnou rečou (po madarsky), a smerom na sever, u Slovákov, bola situácia tiež podobná. Je málo známym faktom, že väčšina Slovákov, ktorí na území Uhorského kráľovstva tvorili asi 10-12% z celkového počtu obyvateľstva, na rozdiel od Madarov na území dnešnej Slovenskej republiky - ani napriek často spomínanému obdobiu „brutálnej madarizácie” —, nehovorili vtedajším štátnym jazykom. V tomto smere je veľavravný údaj, podlá ktorého v roku 1910 až 78,96% macľarského obyvateľstva nehovorilo inou rečou, okrem materinskej ale okrem slovenčiny neovládalo inú reč ani 75,1% slovenského obyvateľstva. A galántai járásban a nyelvhatáron fekszik a magyar lakosságú Nagyfödémes község és a vele szomszédos szlovák lakosságú Pusztafödémes. Az 1910-es népszámlálás idejében Pusztafödémes lakosságának 70 százaléka volt szlovák anyanyelvű, s ez utóbbiak 29 százaléka beszélte a korabeli „államnyelvet”, annak ellenére, hogy a szomszédos Nagyfödémest 98% százalékban magyar anyanyelvűek lakták. A nyelvhatáron fekvő településeken egyébként szokásban volt, hogy a gazdák legénykorú fiaikat ki szokták cserélni egy időre, hogy a szomszédos falu nyelvét elsajátítsák. A cseregyerek intézményét akkoriban a magyarok úgy nevezték, hogy elküldték a legényt „tótszóra”. Dunamocs/Moča, 1838 Magyar nyelvterületről származó egynyelvű német felirat, mely az 1838-as nagy árvízre emlékeztet Jednojazyčný nemecký nápis pochádzajúci z madarského jazykového územia, ktorý pripomína veľkú povodeň v roku 1838. Monolingual notice in German from a Hungarian language territory, reminding about the great flood of 1838 Inscription unilingue allemande originaire de territoire hongrois, rappelant à la grande inondation de 1838 Szlovák nyelvterületről származó egynyelvű magyar felirat a 19-20. sz. fordulójáról Jednojazyčný madarský nápis pochádzajúci zo slovenského jazykového územia z prelomu 19 — 20. storočia Monolingual notice in Hungarian from a Slovak language territory from the turn of the 19th and 20th centuiy Inscription unilingue hongroise originaire de territoire slovaque, à la fin du 19ème et au début du 20ème siècle V okrese Galanta sa nachádza madarská obec Veiké t„ "I Úl’any a v jej susedstve slovenská obec Pusté Uľany. Podlá údajov zo sčítania ľudu v roku 1910 až 70% obyvateľov Pustých Úl’an bolo slovenskej národnosti a z nich 29% hovorilo aj vtedajším „štátnym jazykom“, napriek tomu, že susedné Veiké Úľany boli obývané až v porne- ! re 98% obyvateľmi madarskej národnosti. V obciach popri jazykovej hranici bolo zvykom, že gazdovia si vzájomne posielali svojich dospievajúcich synov J na istý čas do druhej dediny, aby sa naučili reč susednej j obce. Medzi Madarmi sa vtedy hovorievalo, že poslali svojich synov „na slovenské slovo” (inštitút vzájomnej výmeny detí). Vihnye/Vyhne, cca. 1900
