L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül bemutatom azokat az emlékjeltípusokat, amelyeket a második világháború befejezése után a holokauszt zsidó áldozatainak emeltek. Ahogy arról a fentiekben már volt szó, a szocializmus időszakában a mai Szlovákia területén is a fasizmus áldozatainak - elsősorban a szlovák nemzeti felkelés során elesett vagy meggyilkolt áldozatoknak - állítottak emlékjeleket, akik között nagyon sok zsidó is volt, azonban őket konkrétan nem említették, s a holokausztra sem utaltak. Lényegében a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma volt az egyetlen olyan intézmény, ahol 1969-ben úgymond hivatalosan, „államilag” emlékművet emeltek a holokauszt zsidó áldozatainak, megörökítve ezáltal magának a holokausztnak mint történelmi eseménynek a tényét. A figurális emlékmű Dušan Kuzma és Jozef Jakoby alkotása. A kutatott terület több magyarlakta településén is 1945 után az országos gyakorlatot követték. A csallóközi Gútán például egy monumentális emlékmű készült (Reicher János alkotása) a fasizmus áldozatai emlékének, azonban annak ellenére, hogy a település 416 zsidó lakosából mindössze 60 személy tért vissza (Braham 2007, 1:623), a monumentumot csupán a kommunista ellenállásban résztvevők emlékének szánták.343 Ezt a kétnyelvű (szlovák és magyar) felirat és a névsor is egyértelművé teszi: OBČANOM KOLÁROVA, ZAHYNULÝCH V KONCENTRAČNÝCH TÁBOROCH DACHAU A SCHÖN BERG. A DACHAUIÉS SCHÖNBERGI TÁBOROKBAN MÁRTÍRHALÁLT HALT KOLÁROVÓI POLGÁROK EMLÉKÉRE Több más településen is ugyanezt a gyakorlatot követték, így Komáromban is, ahol 1971 májusában avatták fel Emil Venkov szlovák szobrászművész alkotását, az antifasiszta mártírok emlékművét a mai Széna téren. Az ezen elhelyezett emléktáblán olvasható a 34 áldozat neve, köztük több komáromi zsidó ellenállóé is. Ilyen vagy hasonló típusú emlékjelek országszerte megtalálhatók. A holokauszt áldozatainak emlékét 1989-ig csupán a zsidó közösségek, s a hozzátartozók örökítették meg valamilyen formában. Az érsekújvári zsidó mártírnak, Weiss Károlynak az Andódi utcai szülőházának falán például azért helyezhettek el emléktáblát, mert részt vett a szlovák nemzeti felkelésben. A harcok során a Hlinka Gárda fogságába került és szülővárosától több mint 200 kilométerre, a gömöri Dobsinán nyilvánosan kivégezték. Az 1980-as években az épületet lebontották, így az emléktáblának azóta nyoma veszett (Strba-Lang 2004, 230). A világháború befejezése után a lakóhelyükre visszatért zsidó túlélők - ahol erre lehetőségük adódott - igyekeztek emlékjelet állítani az elpusztított áldozatoknak; általában zárt helyen: a zsidó temetőben, vagy - amennyiben megmaradt - a zsinagógában, esetleg annak külső falán. Nincs tudomásom róla, hogy az 1989-es rendszerváltásig a zsidókon kívül valamelyik településen állítottak volna köztéri holokauszt-emlékmüvet. Dunaszerdahelyen a holokauszt előtt jelentős számú zsidó közösség élt, emiatt Kis-Jeruzsálemként is emlegették a várost.344 A helyi hitközség történetét feldolgozó Engel Afréd kötetében többek között részletesen leírta azt az 1946-ban rendezett jelképes temetést, amikor egy üres koporsóban szimbolikusan a temetőbe kísérték a hitközség meggyilkolt tagjait és magát a hitközséget: ...5706.345 Szíván 27-én eltemettük a meggyilkolt Dunaszerdahely és Környéke Aut. Orth. Izraelita Hitközséget. A helyzetnek a viszonyokhoz való normalizálódása után egybegyűltek a megmaradóitok ezen a napon, a nagytemplom romjaiban elsiratni és meggyászolni mártírjaikat. A szentély fala és minden köve együtt zokogott az üres koporsónál, amelynek ezüsttel hímzett takarója felett ott lebegett az Európa országaiban legyilkolt testvéreink lelke, és úgy éreztük, ők mondják az „omént” a megmaradt kevesek-árvák szívszaggató kádisa után. 343 Az emlékművet eredetileg a községi hivatal előtt állították fel, azonban a rendszerváltást követően áthelyezték a ma Rózsaligetnek nevezett területre. 344 1941-ben a zsidók száma 2 645 volt, az összlakosság (6584) 40,2 százalékát tette ki (Büchler 2009, 106). 132
