L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Auschwitzba, hogy onnan, az ismert „Arbeit macht frei - a munka szabaddá tesz” feliratú kapu alól indulva gyalog tegyék meg az egykori halálmenet útvonalát Birkenauba, a világ legnagyobb zsidó temetőjébe. Három kilométeren át hömpölygött az idén is a tömeg, élő folyóvá, az élet menetévé varázsolva a két haláltábor közti utat. A túlélők közül is sokan vállalkoztak arra, hogy hatvan év után talán először térjenek vissza oda, ahol gyakran egész családjukat, közösségüket vesztették el. Ezen a megemlékezésen fiaim is részt vettek és a többi emlékezőhöz hasonlóan kis táblácskát helyeztek el a sínek mellett, a felrobbantott gázkamrák, krematóriumok romjain. Ők a táblájukra a következőt írták: „A Komáromi zsidó Hitközség mártírjainak és családunk elpusztított tagjainak emlékére!” Gondolatvilágában ehhez hasonlít a „Gyökereink visszahívnak” a Komáromi zsidók Világtalálkozója, melynek résztvevői - köztük sokan hatvan évvel ezelőtti megaláztatásuk után először érkeztek vissza ide, életünk egykori helyszínére, Komáromba. Célunk az volt, hogy ha csak pár napra, pár órára is visszatérjen városunkba a zsidó Komárom régi hangulata, ismét az ima hangjai csendüljenek fel zsinagógánkban, családok és barátok találkozóhelye legyen közösségünk. Lélekben még sokan velünk vannak, akik sajnos idős koruk és rossz egészségi állapotuk miatt nem tudnak ma itt lenni, de biztos vagyok benne, hogy most ők is ránk gondolnak és tagjai a komáromi zsidók nagy családjának. Mi is fogadja az ide látogatót? Próbáljuk meg visszaidézni mi is változott azóta. 1944 tavaszán több mint háromezer zsidót deportáltak. Komáromból ma alig hatvan fő alkotja a hitközséget. Egykoron mindhárom zsinagógában rendszeresen imára gyűltek össze, kik-ki irányzatának megfelelően, ma már csak nagyritkán nyílik ki az egyetlen megmaradt zsinagóga kapuja. Egykoron gyermekek születtek, briszcket tartottak, haszenét ültek őseink, ma már csak az életút utolsó eseménye, a temetés az, ami minket a zsidó élet körforgására emlékeztet, a sírkövek szaporodnak. „A kövek pedig nem beszélnek!” Valami azonban mégis változik, bizonyítván, hogy közösségünk él, és élni akar. Vezetőként elég nehéz megfogalmaznom a komáromi zsidó jövő távlatait, van azonban néhány, optimizmusra okot adó dolog is. A Világtalálkozó egyik szimbóluma, az idén 108. születésnapját ünneplő Menház - ma már zsidó közösségi és kulturális központ - felújítása megkezdődött, új tetőt kap a zsinagóga, héberül a Bet Hakneszet, a találkozás háza. Közösségünkben számos új oktatási és kulturális program indult, illetve indul a jövőben, ezzel együtt új távlatok nyílnak meg hitközségünk előtt is, elsősorban a regionális együttműködés terén. Egy hónappal ezelőtt Debrecenben találkoztak a Kárpát-medence zsidó közösségei, a jövő, a kooperáció reményében. Két héttel ezelőtt Budapesten zajlott az Európai Zsidóság harmadik Közgyűlése, melynek egyik programjaként hajóra szállt a több mint nyolcszáz zsidó vezető, az egyben jelképezte az egymásrautaltságukat, közös céljaikat. A komáromi Zsidó Hitközség képviselői mindkét rendezvényen ott voltak. Megemlékezésünk után kerül sor a zsinagógában a „Ledor-vador” - nemzedékről nemzedékre címmel kiírt pályázatunk értékelésére. Dicséretre méltó, hogy a két évvel ezelőtti négyhez képest kilenc pályamű érkezett, a Rimaszécs és Nagymegyer közti tág régióból. Gondolataimat a mindannyiunk által jól ismert Vadász Ferenc idézettel zárnám: ,,Komárom, szeretett városom, megrugdaltál, kitagadtál, elfelejtettél, kiszolgáltattál, meghalni küldtél ezreket, akik hozzám hasonlóan otthonuknak éreztek, büszkék voltak rád. Ahogy nekem, nekik is volt falaid közt több, kevesebb boldog évük, örömük, szerelmük, féltve őrzött emlékük. Elmondtam rólad sok mindent, már csak a búcsúzás van hátra. Sosem tudtalak, sosem tudnálak gyűlölni. Legyen múltadnál szerencsésebb a jövőd. ” (.Hitközségi Híradó 2004. június-július 4-5) ...Június 20-án a 60. évfordulóról való megemlékezés a Juda Aszád téren lévő Holokauszt emlékműnél Dunaszerdahelyen 16 órakor vette kezdetét. A délelőtt folyamán még az izraeli, amerikai, kanadai, kenyai, magyarországi és csehországi vendégek meglátogatták az itteni zsidó temetőben nyugvó rokonaik és elődjeik sírjait. (...) A szlovák majd az izraeli himnusz után Baruch Veselý jeruzsálemi kántor liturgikus éneke következett. Kornfeld Nelli, egyetemi hallgató áhítattal adta elő a Harangok című verset. Utána Kornfeld Ferenc mondott emlékbeszédet. Emlékeztetett mindarra, ami 60 éve történt és keményen ostorozta az igazságtalanságokat elkövető intézményeket és személyeket is. Ezután Vámai-Shorer Judit Izrael magyarországi nagykövete beszélt. Emlékeztetett a szülei által átélt borzalmakra és az 358
