L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
általános zsidóüldöztetésre. Rövid, de nagyon szép gondolatok hangzottak el prof. Taubnertől, a Szlovákiai zsidó Hitközségek Központi Szövetségének tiszteletbeli elnökétől és Baruch Mayersftől], Pozsony rabbijától. Utána Kiss Róbert esperes a katolikus egyház nevében beszélt, majd az evangélikus lelkésznő Ševčíková Marta és énekkórusa, héber liturgikus énekkel köszöntötte az emléknapot. Ezután Görözdi Zsolt református tiszteletes úr beszélt meghatóan a zsidó-keresztény barátságról magyar majd héber nyelven, ami nagy tetszést aratott úgy az itteni, de főleg az izraeli vendégek körében. Ezután Dr. Schweitzer József professzor úr, Magyarország nyugalmazott főrabbija szólt, és mint már annyiszor, most is elkápráztatta a hallgató és az emlékező közönséget (...) Utána az Izraelből érkezett Ariella Peled számolt be az auschwitzi útjáról, ahova mint idegenvezető kísért el egy csoportot Izraelből. Nagyon megható volt, és sokunknak könnyet csalt a szemébe néhai Hübsch Ema lányának beszéde, majd Baruch Veselý - „EL MOLE RACHAMIM”-ja (gyászima) után közös kadissal fejeztük be a megemlékezést. A megemlékezés a közösség imaházában folytatódott, ahol a lerombolt nagy zsinagógából megmaradt tartóoszlopot avatták fel ünnepélyesen, Az oszlop mellett elhelyezett emléktáblát Schweitzer József avatta fel... (.Hitközségi Híradó 2004. június-augusztus, 6) Kornfeld Ferenc638 Harangok Halkan zúgnak a harangok, mint ünnepi zsoltár száll ez a hang, s felzokognak a rabok, szívük hideg, mint egy barlang. Hideg, mert nincs benne szeretet, hideg, mert nincs benne lélek, hideg, mert addig míg szeretett verték, mint egy megveszett ebet. S rab csak megy-megy, húzza az igát, vagy maga előtt tol egy taligát. Gyomra éhes, teste fáradt, feje kábult, torka száraz, de megy-megy míg lába bírja és nem is tudja mily közel a sírja. Minta parancs jönne. A tömeg leáll! Bírja-e még? Vagy összeesik talán? Ez itt a kérdés, de nincs rá felelet. Mindenki fél, mindenki remeg. A felelet egy lett. Mindenki fekszik, ki élve, ki holtan, egy bizonyos, hogy holtfáradtan. Ember ember hátán, asszony asszony hátán, gyermek gyermek hátán, testvér testvér hátán. S mindnyájukat vérben látván, tipor rajtuk maga a sátán. A tömeg tovább megy, s ki balra megy marad. Sok ember elment, kevés ki megmarad. Most jön egy futár: „Gyorsan vetkőzzenek, itt van rongy, ebbe törülközzenek! ! !” S ők lassan megnyugszanak, de jó lesz, jól megmosdanak. De a fürdőben nem víz vár rájuk, gáz, tűz, ez lesz a sorsuk. S hiába Zúgnak most már a harangok, nem ünnepi többé most már e hang, Csak sírás, jajszó az, amit hallok, mintha szívembe mélyedne tőr avagy kard. S az élőknek pedig végtelen sora sir, mint ezer nyelvű orgona. Ki apját, ki anyját, ki nővérét, ki húgát, ki öccsét, ki bátyját, ki az egész családját siratja keservesen, mégis könnytelenül, mert a könnyek elapadtak s üres lett már belül. Se szív, se lélek, csak óriási seb maradt, mit orvos, se senki más, soha Meg nem gyógyíthat. (.Hitközségi Híradó 2004. június-augusztus, 7. p.) 638 Kornfeld Ferenc dunaszerdahelyi holokauszt-túlélő 2007-ben hunyt el. 359
