L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Nemzetünknek minden joga megvan arra, hogy az Idő történelemírása és az egymásból folyó napok eseményei elé figyelemmel nézzen és hitét nem veszítve bizakodjék az ősi, jogos magyar igények: egy új keresztény magyar élet kiteljesedésében. Aki így érez, az velünk van, aki másként, az ellenünk! Gennyes tályoghordozókra, aggályoskodó ellenvetőkre, neuraszthéniás pesszimistákra nincs szükségünk. De ha jő a teljes beteljesedés ideje, ne ugorjának ezek sem az örvendezők élére, hanem maradjanak meg a ravasz, kétszínű angolbarátságukban, vörös álmokat hajhászva. Pajeszos, vagy e nélküli söpredékeinek ezrei ellepték hazának. Tolakodó szemtelenséggel gáládul beférkőztek sok gyanútlanul élő keresztény család tűzhelyéhez és ott a tiszta, keresztény családi élet szent lángját, a keresztény magyar élet szent tisztaságát igyekeztek elhamvasztani. Ezeket a szent lángokat kell nekünk újból felélesztenünk. Ezeket a szent tüzeket kell a piszkos faji féregtől végleg megtisztítani, mert a ragyogó magasabbrendű keresztény magyar nemzeti érzésben meg leszünk nélkülük is és azt többé ne mocskolja be senki gyáva idegléte hitvány szennyével. A vörös világrombolókhoz húzó hajlandóságával akkor, amikor e nemzetnek magyar lelkekre, egész férfiakra van szüksége, s amikor súlyos kezekkel: Karddal és ekével, tollal és kereszttel történelmet ír a magyar Idő! Ég és föld hősi halottja: Istenember! Hallgasd meg agyongyötört megkínzott hű magyarok mélységes hitű könyörgését: Oldódjék meg a magyar föld sorsa. Ne csak sírgödröt, hanem életet, kenyeret és meleg otthoni fészket adjon azoknak a becsületes keresztény magyar polgároknak, akik gyöngyöző verejtékkel öntözik meg azt. Oldódjék meg a magyar faj sorsa, hogy a tengernyi magyar vér, könny, veríték árán szerzett és tartott Hazában, a keresztény magyar élete legyen felette az úr, - magyar anya szíve tája, a bölcső, a lakás, a műhely ne lehessen többé koporsó, hanem fajtánk a honvédelem szent céljára sokasodjék és vihartálló acélos erőben óriásira gazdagodjék! Amikor e nemes emlékművet Rimaszombat város Közönsége nevében örök megőrzésre átveszem, hálásan köszönöm meg a helyi Emlékbizottság fáradságot nem ismerő önzetlen, hazafias munkáját és egyúttal esküt teszek mindnyájunk nevében, szent esküt, hogy feledhetetlen hőseink emlékeiteket kegyelettel őrizzük, hozzátartozóitokat szeretettel gondozzuk, emlékműveteket szívünk melegével, igaz keresztény magyar testünk utolsó csepp véréig védjük, oltalmazzuk! Áldott legyen azok emléke, akik a Hazáért haltak és áldani fogjuk azok emlékét, akik azért meg fognak halni!” Az Emlékmű megkoszorúzása A nagyszerű beszédet hatalmas taps fogadta. Utána következett az ünnepség legmeghatóbb része; a megkoszorúzás. Vitéz Lukács Béla miniszter nyitotta meg a sort, aki saját nevében gyönyörű pálmakoszorút helyezett el. Utána Vitéz Keresztes László őrnagy, a Vitézi Szék, Éva László polgármester Rimaszombat megyei város, dr. Soós Béla rendőrsegédfogalmazó a m. kir. rendőrség, vitéz Kemény Géza elnök a HONSz helyi csoportja, dr. Fabinyi József elnök az ózdi és dr. Istók Barna elnök a rimaszombati tűzharcosok, dr. Lukács Géza alelnök a Gömör és Kishont-vármegyei Egyesület és Kriskó László titkár a Törekvés SE nevében tettek le koszoiút. Mélyen megható volt, hogy a Don mentén harcoló honvédek is hatalmas koszorút küldtek, amelyet Márkus László helyezett el. Ugyancsak koszorút helyeztek a talapzatra a Széman Intézet egyensapkás növendékei is. Majd a hősi halottak hozzátartozói tettek le egymás után koszorúkat és virágcsokrokat, úgyhogy az emlékmű teljes egészében megtelt a virágok pompájával. Ebből a színes keretből emelkedett ki az Emlékmű hatalmas alakja, mellette a stílszerűen megalkotott két művészi kandelláber, jelképezvén a karddal, sisakkal és a Károly csapatkereszttel örök hivatását. Siposs József olvasta fel ezután azoknak a neveit, akik kegyeletüket a jótékony célra szánt koszorú megváltásával fejezték ki. Ezeknek a neveit a jövő számunkban közöljük, itt csak azt említjük meg, hogy vitéz Lukács Béla a hét közepén koszorúmegváltás címén 500 pengőt küldött a város polgármesterének, úgyhogy kb. 2000 P jut majd az ünnepség révén a hadiözvegyek és hadiárvák megsegítésére. Fél egyet ütött a toronyóra, amikor az ünnepség a Szózat hangjaival véget ért. Utána a kivonult alakulatok pompás díszmenetben vonultak el a miniszter és a katonai parancsnok előtt. Csattogott a lovak patkója és feszesen pattant a katonák, pénzügyőrök, leventék és cserkészek lába, szívet és lelket gyönyörködtetően. A ma katonái méltó módon adták meg tiszteletüket a múlt nagy hőseinek. 331
