L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
A díszmenethez a levente-cserkészzenekar szolgáltatta a zenét Kardos Gyula oktató vezetésével. A díszszemle után megszólaltak a harangok és félórán át hirdették azok halhatatlanságát, akik életüket adták a Hazának. Ugyancsak fél négy órakor fél órán át zúgtak a harangok emlékezetéül annak, hogy négy évvel ezelőtt ebben az időpontban vonult be a felszabadító magyar honvédsereg. Legyen érte hála a magyarok Istenének! [Erre az alkalomra Kun György postafőnök Teremt az Úr... címmel egy hosszú alkalmi verset írt, amely ennek a lapszámnak a 3. oldalán közöltek. L.J.I. megjegyzése] (Gömör 1942. november 15., 4-5) Mámoros lelkesedéssel fogadta Rimaszombat lakossága az orosz harctérről hazatért hős huszárokat. Hódolat a visszatért honvédeknek, kegyeletes megemlékezés a hősi halottak iránt A II. honvéd hadsereggel együtt, amely a Don-partján magyar becsülettel teljesítette a kereszténység és haza iránti kötelességét, hazatért a romaszombati huszárszázad is, amely csaknem egy esztendőn keresztül harcolt azért, hogy megakadályozza - amint azt vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok mondotta: - „nehogy a vörös rém véres karmaival belémarkolhasson országunk megszentelt földjébe.” (...) Rimaszombat városa zászlódíszbe öltözve, szeretettel párosult örömmel, május legszebb virágaival fogadta a hazatérő hős katonákat (...) A nemzeti színekkel, zöld levelekkel feldíszített vonat a Himnusz hangjaira futott be (...) Vitéz Rajháthy Sándor alezredes hazafias lendületű, szép beszédben köszöntötte a hazatért hősöket. „Dicső híretek jöveteleteket már jó előre megelőzte (...) bebizonyítottátok, hogy a magyar huszárok szelleme még él. Büszkék vagyunk rátok és szeretettel köszöntünk idehaza.” Majd az alezredes idézte a hősi halált halt huszárok szellemét és emlékezetükre a megjelentek egy perces néma csenddel áldoztak. Majd megérdemelt pihenést kívánt a hazatért hősöknek, figyelmeztette őket azonban arra. Hogy a „harc addig áll, míg a vörös rém él”, s így ha kell, legyenek újra felkészülve... [ezután a Horthy Miklós térre vonultak, ahol a Hősök-Emlékmüve előtt folyt le a hivatalos fogadás - L. J. I. megj.] (...) A magyar nemzeti és baráti országok lobogóival feldíszített emlékmű mellett (...) lelkes éljenzés fogadta a hős katonákat, akik az emlékmű előtt sorakoztak fel. A levente zenekar eljátszotta a Magyar Hiszekegyet, majd nagy figyelem közepette Éva László polgármester üdvözölte (...) nagy hatást keltett beszédében a nagy csatákból visszatért huszárokat: Magyar Testvéreim! Vitéz Honvédhuszárok! (...) Szent templomaink árnyékában a keresztény hősök emlékoszlopa előtt Istennek hálát adva, úgy fogadunk Benneteket és ölelünk keblünkre, ahogyan a legnagyobb hősöket illik fogadni: szívvel és virággal, szeretettel és lelkesedéssel, büszkeséggel és hódolattal. A magyar dicsőség fiai vagytok, mert a magyar történelem lapjait írtátok meg karddal és vérrel. (...) a népek Istene különös célt tőzött elénk, szent hivatást, mert ennyi vértanúja, ennyi áldozata csak nagyszerű eszmének, csak nagyrahivatott nemzetnek lehet. (...) A magyar becsület követeli az ősi magyar jussot: a Kárpátok bércei által körülövezett ősi magyar hazát, melyet gaz hordák és faji bérencei piszkos fantáziája akar tőlünk csalárd módon elrabolni. De a magyarok Istene újra lehajol hozzánk, lehajol a maroknyi becsületes magyar népéhez: elhessegeti a halálmadarakat és hő magyarok buzgó imája nyomán hajnal hasad: piros hajnal a hófehér égboltról a zöld rónákon, erdőkön, búzamezőkön. A legelső magyar honvéd legendás alakja újra előtűnik: felül fehér lovára, új honfoglalásra indul és a szent istváni kettős kereszt örök fénye ismét besugározza a nagy magyar rónákat, vadvirágos réteket, illatos mezőket. Töretlen hittel állunk Isten oltára előtt, itt a hősök emlékművénél, új magyar csodákat várva, új magyar csodákért imádkozva. És ti vitéz katonák, tegyetek újra esküt a magyar becsületre, a magyar kardra, melyet a magyarok Istene adott kezetekbe, hogy becsülettel megvéditek azt a keresztet, melyen Krisztus értünk szenvedett, hogy kiirtjátok azt a faji mocsoktól beszenynyezett vörös érdekszövetséget, mely a keresztény templomainkat akarja lerombolni és Istenünket újra keresztre feszíteni (...) Kegyelet harangjai szólaljatok meg, zúgjatok végig a magyar aetheren át, zúgjatok a mesze távol orosz hómezőkig, hol testvéreink és szövetségeseink küzdenek az igazságért! Vigyétek hálánkat, szeretetünket, vigyétek törhetetlen bizakodásunkat, hogy győznünk kell, mert van igazság és velünk az Isten. 332
