L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

Alig pár hónapja, hogy megmozdult a távol Keletről megindult a jogot, az igazságot, az emberi­ességet s az erkölcsöt lábbaltipró, magát az Istent is kigúnyoló s az Isten oltárait leromboló úgyne­vezett szovjet-unió óriási hadserege. Elindult, pedig azzal a határozott célkitűzéssel és vakmerő elbizakodottsággal, hogy lehengerelje, s a maga módja szerint bilincsbe verje Európa művelt népeit és kiirtsa az európai civilizációnak és a kereszténységnek még a magját is. Minden vágya, minden álma az volt a szovjetuniónak, hogy Európa egén dicsőségesen ragyogó kereszt helyét a vörös szov­jet csillag foglalja el. A nagy elindulás óta tudjuk, mi történt. A vörös kolosszus mindent elsöpörni akaró vak rohaná­sa közben acélfalakba ütközött. A német birodalom s a vele szövetséges hatalmak hadseregei meg­álljt kiáltottak és hátraarcot parancsoltak a szovjet csapatoknak, s napról-napra olyan súlyos csapá­sokat mérnek a vörös hadseregre, hogy annak leveréséhez már semmi kétség nem férhet. A Legfelsőbb Hadúrnak, a Főméltóságú kormányzó Úrnak legmagasabb elhatározása és paran­csa folytán a bolsevizmus elleni küzdelembe szinte természetszerűleg kapcsolódott bele a mi büsz­keségünk, a megújhódott nemzeti hadsereg, a m. kir. Honvédség is. Büszkén valljuk, de ugyanezt elismerik a szövetséges hatalmak s külföld is, hogy a honvédek, a mi fiaink eddig becsülettel állot­ták meg helyüket a nagy harcban. Feltartóztathatatlanul törve előre, állandóan az ellenség sarkában vannak, s napról-napra újabb és újabb dicsőséget szereznek a magyar névnek és a magyar fegyver­nek. A honvéd-vezérkar jelentéseiből pedig olyan fényes fegyvertények jutnak tudomásunkra, ame­lyek biztosítják azt, hogy a honvéd neve kitörülhetetlenül lesz bele vésve a hadtörténelembe. Vitéz Százados úr, Kedves Bajtársak! Amikor útra készen állótok s meggyőződésünk szerint katonai eskütökhöz híven készek vagytok Istenért, a hazáért, a kereszténységért s a müveit Európa fennmaradásáért szívetek utolsó dobbaná­sáig, mindhalálig küzdeni, a titeket mindenkor szívesen látott Rimaszombat megyei város hazafias közönsége nevében szívem őszinte melegével üdvözöllek és köszöntelek benneteket. Egyben ebben a komoly pillanatban, a búcsú pillanatában mi, itthonmaradottak, ígéretet teszünk arra nézve, hogy amíg ti távol szeretteitektől s távol az édes hazai földtől járjátok a harcmezőket és a magyar karnak erejét a magyar kardnak pengéjét megismertetitek az ellenséggel, az ima szárnyain az Egek Urához, a magyarok Istenéhez emelkedünk fel, naponként kérve Őt, hogy óvjon s védjen meg benneteket minden bajtól, minden veszélytől, hogy mind egy szálig épen és sértetlenül jöhessetek vissza úgy, amint éppen sértetlenül tért vissza ez a század annakidején a Délvidékről is. Az értetek aggódó lelkünk szeretete kísér benneteket a nagy útra. Az Isten áldjon, az Isten vezér­eljen, s hozzon vissza mielőbb mindnyájatokat! A viszontlátásra! (Gömör 1941. október 1., 2) Hősi halál Mint a Magyar Távirati Iroda jelentette, a magyar Királyi Duna és tengerhajózási R. T. tulajdonát képező „Ungvár” nevű 1200 tonnás motoroshajó a Fekete-tengeren aknára futott és elsüllyedt. A sze­mélyzet 12 tagja tengerész-hősi halált halt. Mély részvéttel értesültünk arról, hogy a hősi halottak között szerepel ifj. Szőnyei István géptisztjelölt neve is. Szőnyei István volt rimaszombati gazdasági titkár fia, az egyesült prot. gimnázium növendéke 26 éves korában áldozta fel életét a hazának. {Gömör 1941. november 23., 3) A Hősök Emlékbizottsága folyó hó 24-én tartott ülésén Sichert Károly bizottsági elnök részletesen ismertette azon folyton megújuló nehézségeket, amelyek három éven át megakasztották a Szepesiglón készen lévő travertin követ leszállítását. A bizottság elhatározta, hogy 30 napi határidőt ad a vállalkozónak, illetve engedményesének a kövek leszállítására és amennyiben ezen időn belül a kövek itt nem lesznek, gondoskodni fog arról, hogy az emlékművet hazai kőből a legrövidebb időn belül felállíthassa. {Gömör 1942. június 28., 3) 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom