L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Az ősi földben tért nyugovóra a nemzet nagy Hősi Halottja Az ország mérhetetlen gyásza és a baráti nemzetek részvéte mellett temették el Kenderesen vitéz nagybányai Horthy Istvánt. [Részletes beszámoló a kenderesi temetésről - L. J. I megj.] A vármegye és Rimaszombat részvéte [alcím - L. J. I. megj.] .. .Ennek az együttérzésnek látható jelei voltak, hogy nemcsak az állami, hanem számos magánépületre is kitűzték a gyászlobogót, a kereskedők egy része pedig kirakataiban is kifejezést adott az egyetemes gyásznak. (Csak keveseknek tűnt fel, azonban megható és jellemző volt annak a szegény özvegyasszonynak a nemzet minden tagját elsújtó mélységes bánatának őszinte kifejezése, aki a Hősök emlékművének talapzatára egyszerű mezei virágokból font csokrot helyezett el a Kormányzóhelyettes Úr emlékezetére. Özv. Elek Gézáné megérdemli, hogy nevét e helyütt megemlítsük.) A rimaszombati ref. egyház is mélységesen meggyászolta hősi halált halt nagy hittestvérét. Vasárnap az istentiszteleten a szokásos főkönyörgésben Varga Imre lelkész megható imát mondott. A protestáns templomok harangjai három napon át reggel, délben és este szólaltak meg. Szerdán és csütörtökön minden szórakozás és vigalom szünetelt, a temetés napján a hivatalok is szünetet tartottak. A csütörtöki temetés ideje alatt városunkban az összes üzletek a gyász jeléül zárva voltak, a temetés idejében és déli 12 órakor a katolikus templom harangjai is csatlakoztak a prot. Egyházak harangjainak gyászához... (Gömör 1942. augusztus 30., 1-2) Telek A. Sándor: Temetnek... Vitéz nagybányai Horthy István temetésére. Az idő megállt... A levegőben Nyomasztó csend: a fájdalom fekszik. Mintha az erdő sóhajtása szólna. És megvonaglik az őszi szántás: Minden egy tompa magábaesés... Csak a harang kong. Mióta kong már...? Oh, tépett sorsunk! Nem győz születni annyi harcosunk, ahányan hullnak minden csatában... Mert egy nagy csata egész életünk és egész utunk az orosz puszták rejtett titkától Bizáncig s Róma zárt kapujáig. Egy hosszú fátyol: a család gyásza lebeg utánunk, mióta rólunk történelmet írt az első diák... S egy hosszú fénycsík világít éjjel, amerre jöttünk: a hadak útja, a Csaba-útja, hogy rendelésképpen mi védelmezzük az Isten nevét. És jaj, minekünk sírni nem szabad! A Muhi-pusztán, Mohács mezőin és Világosnál vér és becsület, nagy létünk s vele a szabadságunk hullott verembe az eltört karddal... Ezért rontottunk Nyugatot védeni, s hagytuk a Volga-síkságát messze...? .. ,S most ott zúg a gép, a páncélosok, vadászrepülők és hullunk, hullunk... De áll a tépett, megfogyott Haza, Szent István hona, szép Magyarország... 326
