L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Beszédében megemlékezett azokról az időkről, amikor idegen hatalom volt az úr és nem volt szabad ünnepelni a magyar nemzeti hősöket. A már felszabadult magyaroknak emlékezetébe idézte azokat az új magyar hősöket, akik cseh börtönökben sínylődtek és sínylődnek. Határainkon még ma is az ellenség ácsorog és tudnunk kell, hogy csak a jó Istenben bízhatunk és a magunk erejére számíthatunk. Rámutatott arra, hogy a magyarság mindig híven teljesítette kötelességét, de a viharfelhők teljes szétverésére egységes nemzetre van szükség. Ezeknek a hősi halottaknak emléke mondja meg minden magyarnak, hogy ők teremtették meg a magyar életet, mely Istenbe vetett hittel elhozza azt a magyar jövendőt, melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt. A nagyhatású beszéd elhangzása után az énekkar Négyesi János ig. tanító hozzáértő vezetése mellett adott elő egy énekszámot, majd Novák Margitka szavalt nagy sikerrel hazafias költeményt. Ezután Kovács Lajos tokaji ref. Lelkész átadta Nagygéres községnek a tokaji nők nagyszerű ajándékát: az országzászlót. Beszédében megemlékezett arról, hogy a magyar nemzet a széthúzás átkát mindig csak akkor ismerte fel, amikor vérségét szétszaggatták. Az anyaországi magyarok szorongó szívvel lesték a novemberi napok rádióhíreit és a magyar szív egybe dobbanásával és hitének erejével siettek testvéreiket keblükre ölelni. Kérte, hogy a nagygéresiek fogadják ezt a zászlót olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel a tokaji nők azt készítették. A lelkesedéssel fogadott beszéd elhangzása után méltóságteljes lassússággal szállt fel félárbocra az országzászló, amikor is dr. Javomiczky Jenő min. tanácsos, mint a „Ereklyés Országzászló Nagybizottság“ társelnöke emelkedett szólásra és vette át az országzászlót. Nagyhatású beszédében megemlékezett arról a 25 évvel ezelőtti július 2-ról, amikor 2 revolver golyó elindította 10 millió ember - köztük 500 000 magyar vérének omlását. Majd arra intette az egybegyűlteket, hogy a félárbocon lengő országzászló azt jelenti, hogy dolgoznunk kell, mert ennek az országzászlónak az árboc csúcsán kell hirdetnie a magyar dicsőséget. A gyújtó hatású beszéd után Göőz Ferenc nagygéresi ref. lelkész áldotta meg az emlékművet és országzászlót, majd Papp Albert a frontharcosok nevében emlékezett meg a kötelesség teljesítés mezején hősi halált halt bajtársakról. A község nevében Csontos Kálmán vette át az emlékművet és országzászlót s az emlékmű megkoszorúzása után az ünnepség véget ért. (.Zemplén 1939. július 9., 5) Országzászló-avatás Benkepatonyban Benkepatony, okt. 16. Lassan egy éve lesz, hogy a húsz éves idegen iga alól fölszabadultunk, s örömünnepek között bevonult a magyar nemzeti hadsereg, s ennek nyomán a magyar élet. A szürke hétköznapok közt is időt szakít és anyagi áldozatot hoz a Felvidék népe, hogy minél szebben és nyomatékosabban meg tudja örökíteni a visszatérést az édesanya ölére. Az elmúlt nyár folyamán, amerre figyeltünk, minden felől országzászlóavatási ünnepségekről hozott hírt a sajtó. Ezek a kisebb s nagyobb szabású ünnepélyek bizonyítékai annak a végtelen örömnek és boldogságnak, amit nekünk a húsz keserű év után a felszabadulás jelentett. A napokban Benkepatonyban is ünnep volt, mert ebben a kis községben is a világháborúban elesett hősöknek emléket emeltek és országzászlót avattak. A műsor tábori misével kezdődött, melyet Schnitzler Sándor szentmihályfai plébános celebrált és ugyancsak ő avatta föl az emlékoszlopot is. Azután református istentisztelet következett, melynek keretében Antal Árpád rektor méltatta az országzászló jelentőségét. (...) Leölkes Lajos, a község illusztris bírája keresetlen szavak keretében vette tulajdonába a művet s ugyancsak a község nevében megkoszorúzta. Azután a testületek koszorúja következett és a frontharcosok, tűzoltók, a környék és a helybeli leventék tisztelgésével ért véget az ünnepély. A gyönyörű hatalmas méretű zászlót Leölkes Béla budapesti lakos községünk szülötte ajándékozta, a szép mű létesítésében pedig Leölkes Lajos Benkepatony népszerű bírája vette ki oroszlánrészét, aki maga is anyagi áldozatot és időt nem kímélve buzgólkodott, s kinek kérő, hívó szavára a község minden polgára sietett leróni áldozatát, példát mutatva, hogy hogyan lehet egyetértéssel nagyot alkotni. ('Csallóközi Hírlap 1939. október 22., 5) 310
