L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Hősi emlékmű és országzászlóavatás Ipolyvisken Ipolyvisk község november 8-án ünnepelte felszabadulásának 2 éves évfordulóját és ugyanakkor avatta fel az anyaországbeli Dömsöd községből kapott országzászlóját. A zászlót 7-én este küldöttség hozta, amelyet lampionos menettel fogadtak a zászlódíszes kivilágított község melegszívű lakosai. A küldöttséget Dezső Béla körjegyző szíves szavakkal üdvözölte. November 8-án az ünnepi szentmisét Kovács István szentszéki tanácsos, esperes plébános mondotta, aki a szentmise után az országzászló megszentelte és köszönetét mondott a dömsödieknek a hazafias megemlékezésért. A templomban ott láttuk Koczor Gyula főispánt, Sáska Dezső alispánt, dr. Gálffy Ernő főszolgabírót, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság hivatalos kiküldöttét Végh Mihály tanácsost. Az ünnepély a templomtéren emelt Hősök emlékművénél folyt le. Az emlékművet Sáska Dezső alispán magaszszámyalású beszéddel avatta fel, megemlékezett Ipolyvisk község 27 hősi halottjáról, akik „Hősök voltak, a hazáért haltak, és akik az Úristen jobbján most ezekben a válságos percekben imádkoznak a magyar Feltámadásért.” Ezután Sulek József községi tisztviselő értékes szavalata következett, majd Dömsöd község nevében Hrenkó Ferenc plébános adta át a Szűz Máriás országzászlót. Lelkes, elragadó beszédében a két község baráti összefogását hangsúlyozta. Visszapillantott a gyászos trianoni béke erőszakosságára, amelynek a papírrongyai a magyar igazság diadalrajutása révén már foszladoznak. Ezt követte Végh Mihály tanácsosnak, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság kiküldöttének avató beszéde, aki Ipolyvisk országzászlóját az Ereklyés Országzászlók sorába iktatta. Beszéde után a Hiszekegy hangjaira az országzászló félárbócra szökött és a fegyveres levente őrség díszörségül felállott. Ipolyvisk község nevében Bartal János községi bíró vette gondozás alá a zászlót és fogadalmat tett a zászló, a szent magyar szimbólum tiszteletére. Ipolyvisk község felszabadulásáról Bartos Jenő kántortanító emlékezett meg, aki élénk színekkel ecsetelte a község felszabadulásának hajnalát, amikor az első magyar honvéd lábának dobbanása hangzott Ipolyvisk földjén. Ezt követte a koszorúk elhelyezése. Dömsöd község koszorúját Péter Károly községi tisztviselő helyezte el, majd a leventék díszmenete és a Szózat hangjai zárták be a lélekemelőén szép ünnepélyt. Utána közebéd volt, ahol az első pohárköszöntőt Koczor Gyula főispán mondotta a Kormányzó Úrra. Majd Dezső Béla körjegyző megköszönte a vendégek megjelenését és poharát a fősipán és az alispán egészségére ürítette. Az emlékmű felállítását Dezső Béla körjegyző és Bartal János bíró fáradságot nem ismerő munkája segítette elő. {Bars 1940. november 17., 5-6) Hősök emléke és országzászlóavatás Csákányban Az elmúlt vasárnap, október 5-én magyar lelket erősítő ünnepe volt Pozsonycsákánynak. A „határszélre került csallóközi magyar község figyelmeztető és biztató jelként állította fel a hősök emlékét - hogy figyelmeztessen a magyar múltra és vérre, és az országzászlót, hogy legyen jel, amely erőt ad a biztató jövőre. A magyar ünnepre eljött a szomszédos községek népe is. A szónokot felkérve vitéz Bartal István volt főispán szavai tűzre lobbantották a hallgatóságot. A mai napi október 6-i nemzeti gyászünnep Batthiany Lajos 48-as vértanú miniszterelnök és a tizenhárom aradi vértanú hősi szelleme is körüllengte a közönséget szavai nyomán.- Hősök emlékét jöttünk ünnepelni ma - mondotta többek közt vitéz Bartal István -. Hősöket, kiki a legdrágábbat, legszentebbet: életüket áldozták a Hazának. De ma, amikor szinte látjuk, hogy készül a halálra az ország első miniszterelnöke, ma amikor szinte halljuk, hogy ácsolják a bitófákat az aradi vár udvarán, amikor fiaink újra harcban állnak , - nem elég csak kifelé néznünk és látnunk a jeleket, melyeket a mester vésett a köbe, hanem befelé is kell néznünk, meglátni azokat a jeleket, melyeket az élet nagy mestere, a történelem vésett a lelkünk mélyére, amely jelek azokká tesznek, amik vagyunk, magyarokká. Nem magyar kizárólagosság, hogy a haza milyen áldozatot kíván fiaitól - hiszen más haza is megkívánja ezt tőlük -, különleges magyarrá történelmünk és a hely teszi, ahová isten rendelése állított bennünket. Európa keresztútján - Nyugat és Kelet ütközőpontján - ha harcoltunk is olyakor nyugati ellenféllel - ezer éven feszítettük mellünket Kelet hordáival szemben a nyugati keresztény civilizáció védelmére. Ezer és millió magyar fi hanyatlott el az idők során ezekben a harcokban, hogy bátran mondhatjuk, hogy nyugat székesegyházait magyar életek mentették meg. Ezeknek az 311
