L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Múzsák a háborúban. Intervjú Halász-IIradil Elemér kassai festőművésszel romániai exkurziójáról Meglátogattuk Halász-Hradil Elemért műtermében. Épen a román frontról nem régen magával hozott anyagot rendezgette. Kérdésünkre, mondaná el művészi impresszióit, melyek legutóbbi hadi művész-exkurziója nyomán támadtak, a következőkben volt szíves összefoglalni mindazokat a művészi benyomásokat, melyek lelkében fakadnak:- A román háború a piktúrában sok újat hozott. Általa jutottunk a székely nép ősmagyar motívumú művészetének intenzívebb megismeréséhez. Ne értsenek félre. Nem azt akartam ezzel jelezni, mintha eddig nem ismertük volna a székelyek karakterisztikus művészetét. De nem úgy, ahogyan azt megérdemelte volna. A külföld, sőt a szomszéd Ausztria előtt is, ismeretlen fogalom volt a székelyek csodálatosan individuális művészete. Most talán másképpen lesz.- Abban az cxkurzióban, mely múlt év november hó 4-én indult útnak a román határ felé, a magyarságon kívül képviselve voltak a németek s az osztrákok is. Magyarok voltunk Vaszary János, Vidovszky Béla, Köbler Dezső, Kemény László meg én mint festők, Kisfaludy Strobl Zsigmond, mint szobrász. Ott voltak Schindler Miklós százados festő, Ritter von Eivau a hadvezetőség részéről kiküldött fényképész, Bock Sándor festő, Schiff Nándor portraitfestő, Kasimir Miklós rézkarcoló, Staeger Ferenc festő és Persedt a német hadvezetőség kiküldöttje.- A front mögött feltűntek a románok csapatai. Milyen más benyomást keltenek ezek, szemben az orosz vagy olasz foglyokkal. Magas hegyes, fekete báránybőr sipkát viselnek legtöbben. A ruhájuk élénk, acélos zöld színű, amely azonban nem olvad jobban a természet színeibe, mint a mieink s igy elég jól észrevehető. Különösen jellegzetes fekete sipkájuk ad jellegzetességet. Egyébként a román foglyok hasonlítanak bizonyos tekintetben az orosz foglyokhoz: vígak és szemtelenek, nem igen búsítja őket az, hogy fogságunkba jutottak.- Reánk festőkre az oroszok vannak a legjobb impresszióval. A román fronton is bővel láthatunk orosz foglyokat, sőt néhol csakis oroszokat, kiknek öltözete jellegzetes orosz népies, a legjobban magán viseli az orosz népkaraktert. Prémsapkájuk és hosszúra szabott szoknyaszerű köpenyük festőién egyszerű és monumentálisán dekoratív. A természethez legjobban simul és minden legcsekélyebb díszt nélkülöz. A köpeny nem gombra, hanem kapocsra jár, miáltal minden fölösleges apróság elmarad, s megmaradnak egyszerű, igazán népies karakterűeknek.- A mai háború nagy drámai jelenségét a piktúrában alig lehet hűen visszaadni, hacsak nem a Werescsagin-féle koponyahetakombákkal. A régi harctéri festészet a maihoz viszonyítva egészen más eszközökkel dolgozott. A régi módi festészet csak az egészet, a tömeget látta, de a részleteket, egyes apróbb, pillanatra feltűnő monumentumokat nem érzékelte s így nem is tudta azt visszaadni. A harctéren összerobbanó energiák őrületes kavargása, hadakozó felek embereinek szinte színpadias beállítása s csoportosítása volt minden, amit produkáltak. Ma már nagyon messzire járunk ettől az irányzattól. Eltekintve attól, hogy egyes ütközeteket, rohamokat akarunk megfesteni, ma már nem pusztán ütközetek, rohamok megfestésében merül ki a háborús piktúra képessége. A mai háborús piktúrában csak egyes kis, szinte kiszakított epizódokból lehet megállapítani a háborús jelleget, de viszont ezek az igazi, élénk dokumentumai s reprezentánsai a háborúnak. Egy század meneteléséből megörökített részlet mily sokatmondó! Egy földalatti kunyhó, egy sárban csúszva előretörekvő csapat élénken magyarázza, hogy a nyílt rohamoknak, attakoknak, a régi értelemben vége. Ahogyan tehát megváltozott a hadviselés módja s mikéntje, épúgy más úton halad a jelenlegi háborús piktúra is. (...) A történelem szempontjából is helyesebb a háborús piktúra mai iránya, mert a festők ma a helyszínről hoznak úgy művészeti mint katonai tekintetben értékes anyagot magukkal, melyek a valóságot a legtökéletesebben adják vissza. Ezért nagyon helyes a Hadvezetőségnek az az eljárása, hogy a maga mellé beosztott művészekkel a háborúról szemléltető dokumentumokat gyűjt, viszont a művészeknek is alkalmuk van a háború minden fázisából különböző helyeken gyűjthetni. Minden művész köteles bizonyos számú rajzot, festményt, vázlatot a Hadvezetőség rendelkezésére bocsátani, melyek a Heresmuseum és Archívban nyernek elhelyezést. Ezen a két helyen természetesen a háborúra vonatkozó óriási anyag gyűl össze.- A művészekre a háború nagy átalakító hatással van. A látottak, a soha el nem képzelt nagy tömeg-összevisszaság, a drámai hatás, mely a legkisebb epizódjenetekben is átüt, átformálja a festőt is. De mintha szükséges is lenne már arra, hogy letargikus álmából mindent s vele együtt a művé-275
