L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

szetet is felrázza. Boldog vagyok, hogy ebből nekem is jó rész juthatott. A háború új, friss vért ömleszt a művészet ereibe és új reményekkel indulunk majd az új csapáson tovább, ha első a béke, mikor nyugodtan dolgozhatunk.- Az a hő óhajom, hogy a háború után a hadvezetőség kiállításairól visszakapott anyagomat kiegészítve a birtokomban lévőkkel, egy kollektív kiállítás keretében Kassán is bemutassam, hogy városom közönsége is láthassa háborús munkálkodásom eredményét.- Most, ha a hadvezetőség részéről nyert megbízatásomat műtermemben bevégeztem, február elején megyek újból a harctérre. Hogy melyik frontra, azt még nem tudom, annál kevésbé, mert nagy átalakulás van jelenleg folyamatban a hadifestők csoportjában. K. K.

(.Felvidéki Újság 1917. január 21., 2)

Beszélgetés Halász-Hradil Elemér festőművésszel.

Impresszió az orosz frontról

.. .A repülőknél, illetve a deutsche Südarmee-nál való tartózkodásom 17 napra terjedt. Július 14-én osztottak be hozzájuk. Az összes repülőszázadok, melyek ezen hadsereg kötelékébe tartoznak, albumot adtak át Böhm-Ermolli vezérezredesnek. A 25-ik repülőszázad részéről is kerültek bele egyes momentumok, melyekhez annyiban járultam hozzá, hogy 9 pilótatisztről és több altisztről készített portréjaim reprodukciói kerültek bele. A pilótaélet számtalan érdekes jelenetét örökítettem meg. A repülők elindulásának egy momentuma kapott meg.

(...) Július 20-án a repülők részt vettek gyalogsági akcióink támogatásában. Visszajövet jelentették, hogy az oroszok mindenütt visszavonultak, csapataink elfoglalták Zborowot. Az oroszok fejvesztetten hátráltak Tarnopol felé, égő falvakkal jelezvén, útjokat. Repülőink valamennyien viszszatértek. A gépek kissé megrongálódtak, egyébként nem történt semmi bajuk. Gépfegyvereink hatásosan működtek. Az orosz csapatok soraiban gépfegyvereikkel és bombáikkal rémes pusztítást vittek végbe. Július 21-én megjött a parancs a csomagolásra, hogy Kozowába megyünk. A repülők átrepültek oda, míg én automobilon mentem át.

(...) Amerre csak tekintettem mindenütt festői jelenetek. Nagyon sok vázlatot hoztam magammal. Most ezeken dolgozom. Mert Bécsbe a hadvezetőség részére több festményt kell beküldenem, azonkívül háborús tárlatokon is részt veszek. Különben nincs sok időm most idehaza, mert 3-4 hét múlva újból kimegyek valamelyik frontra. Hogy melyikre, azt még most nem tudom, -y -n

(.Felvidéki Újság 1917. szeptember 16., 3)

Szobrot Nyitravármegye elesett hőseinek.

Felhívás Nyitravármegye közönségéhez!

Ma még tombol a vihar, ma még zúg a vasnak, acélnak és tűznek iszonyú fergetege, ma még ádáz gyűlölettel törnek megsemmisítésünkre Európa félrevezetett, megcsalt nemzetei, de a népemésztő kataklisma villámterhes, fekete felhőin keresztül csillan a Holnap szivárványos színpompája. A diadalmas béke. A diadalmas béke, a mi békénk, az ezeréves létében megtámadott, halálra ítélt, de a világháború milliónyi szenvedésében megújhodott, újjászületett magyar nemzet békéje. Az igazság és jog eszméinek, az erkölcsi világrend nagy törvényeinek ezúttal is győzniök kell, a nyers tömeg túlereje, az elvakult gyűlölet és mohó kapzsiság becstelen, gonosz ármányai fölött.

Az igazság és honszeretet tündöklő vértezetében vívta meg a világtörténet legnagyobb mérkőzését a magyar katona. Ezeknek az isteni ereje célozta meg a Kárpátok és a Doberdó halhatatlan hőseinek karját, az adta meg küzdelmünknek, hősies önfeláldozásunknak a legszentebb mártírium hervadhatatlan dicsőségét, amelynek tiszta fényessége soha nem bágyadó erővel fog ragyogni az idők végezetéig a hazánk védelmében elesett hősök homloka körül.

Nyitravármegye fiai is ott szenvedtek, küzdöttek, véreztek és estek el, a már negyedik esztendeje dúló csaták iszonyú forgatagában. Virágos süveggel, dalos ajkakkal távozott el falvainkból vármegyénk férfilakosságának színevirága: pelyhedző állú gyermekifjúk, meglett hatalmas, erős daliák és deresedő hajú öreg népfelkelők. Hányán pihennek távoli, névtelen hantok alatt, hányán térnek körülük vissza, ki tudná megmondani. De azt tudjuk, de azt láttuk mindnyájan, hogy tótajkú testvé-276