L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
A honvédnév édes hazánk örök büszkesége, Nagyszebenben a vashonvéd hirdesse, hogy Hogy honszerelmünk igy is hozott áldozatot érte! (Szabó Dániel szerk.: Az első világháború. Budapest: Osiris 2009, 382) Somlyó Zoltán A fahonvéd Egy kis vidéki város piacán Felállítottak egy nagy fahonvédet. Nagy ünnepség volt, nagy leleplezés, Az ablakokban hosszú gyertya égett. Egy parasztasszony volt a nép között, Sötét pruszlikban, összetett kezekkel, S a fahonvédet nagyon nézte ő Kisírt, szomorú szelíd kék szemekkel. Odament hozzá egy jóságos őr, Megkérdezte tőle: Miért könnyezik néni?- Már hogyne hullna két szememből könny, Mikor a fahonvédet oly jó nézni! Szakasztott olyan, mint az én fiam, A tekintete, bajsza, meg az orra... S a rozmaringot, ami nála volt, Letette szépen, légyen a szoborra... És sötét lett a város piacán, A nagy szobor ott állt a nagy homályban, Becsukva mind az apró ablakok, Aludt a kisváros a kisszobákban. S hogy megkondult a templom tornya fent S éjféli tizenkettőt vert éppen: A fahonvéd a rozmaring után Lenyúlt és sipkájára tűzte szépen. (Komáromi Lapok, 1916. április 8., 1) Follinus Ervin A Vaskatona Két kis lányka érkezett Egy éjjelen a várba, Amelynek régi udvarán Egy vas vitéz a várta. Két kis leányka, két gyerek, Lehet, hogy testvérek, Amerről jöttek, a faluk Rőt lobogással égtek. Amerről jöttek: ott a vér, Mint folyó vize, áradt. Amerről jöttek... nagy az út - A két árva kifáradt. 258
