L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
Aliza Barak-Ressler nagymihályi születésű, a vészkorszakot kislányként túlélő szerző önéletrajzi regényében részletesen leírja, hogyan bujkált 1942-től a felszabadulásig, 12 éves korától testvérével, majd később szüleivel együtt először a kutatott területen, majd Magyarországon, később ismét Szlovákiában. Bújtatóik - miután már elfogyott a pénzük, s nem tudtak nekik fizetni - feladták őket a rendőrségnek. A nyitrai börtönbe kerültek, de a deportálásuk előtt szinte hihetetlen módon sikerült megszökniük, s az önfeláldozó, kisgyermekes Tököly családnak köszöntőén, a Nyitra melletti Jarok településen túlélniük az üldöztetés utolsó szakaszát. Fontos megjegyeznünk, hogy a település plébánosa (egykor Jozef Tiso szemináriumi diáktársa volt) a falu több lakójával együtt tevékenyen részt vett a környéken bujkáló zsidók segítésében, élelmezésében (Barak-Ressler 2001). Tököly Vincent és családja embermentő tevékenységéért megkapta a Világ Igazai kitüntetést. így a jaroki temetőben található sírjukat tágabb értelemben egyben akár zsidómentő emlékjelnek is tekinthetjük. A vészkorszak idején mind Magyarországon, mind pedig Szlovákiában szigorúan büntették a zsidók segítését és rejtegetését, maguk a segítő személyek is gyakran életükkel fizettek emberséges cselekedetükért. Ennek ellenére mégis akadtak olyan bátor emberek, akik egzisztenciájuk, sőt életük kockáztatásával segítették és bújtatták az üldözötteket. A holokauszt időszakával kapcsolatos kutatások eredményeinek köszönhetően mára nagyon sok zsidómentő neve ismert. Az izraeli Yad Vashem Intézet a zsidómentőknek a Világ Népeinek Igazai elismerést adományozza, eddig az egész világon összesen 22 211 személy kapott ilyen kitüntetést, Magyarországról 703, Szlovákiából pedig 478 embermentőt emelt a Yad Vashem Emlékhatóság a Világ Igazai kitüntetéssel díjazottak sorába.431 Az ugyanilyen néven létesített emlékparkban fákat is ültettek emlékükre, nevük pedig egy emlékfalon olvasható (Lebovits 2007, 157; Frojimovics-Molnár 2009). Az alábbiakban először három zsidómentő nő - Salkaházi Sára, Bernovits Vilma és Slachta Margit - tevékenységét és a hozzájuk kapcsolódó emlékjeleket mutatom be. Mindhárman Kassáról származnak, s bár a vészkorszak idején Budapesten éltek, az általuk megmentettek között többen is voltak olyanok, akik a mai Szlovákia területéről származtak, s az üldöztetés időszakát nekik köszönhetően Budapesten élték túl. Mindhárom zsidómentő hölgy a Szociális Testvérek Társaságának tagja volt. Fontos kiemelni továbbá, hogy mindhárman vallásukat gyakorló római katolikusok voltak. A magyarországi keresztény egyházi vezetők a vészkorszak idején hivatalosan nem tiltakoztak a zsidóüldözés ellen, sőt az első két zsidótörvényt ők maguk is megszavazták.432 433 A nürnbergi faji törvények életbe lépése után, az 1944-ben megkezdett deportálások idején csak a megkeresztelt zsidók érdekében tettek lépéseket a kormánynál (Braham 2009, 194-201; Szenes 1986). A keresztény egyházak keretében csupán egyéni vagy csoportos kezdeményezések, mentőakciók valósultak meg, ezeknek köszönhetően viszont több üldözött zsidónak sikerült túlélnie a vészkorszakot. Éliás József33 1944 júniusában a keresztény egyházak vezetőinek írt levelében javasolta, forduljanak Sztójayhoz, s közöljék vele, hogy amennyiben nem állítják le a deportálásokat, pásztorlevelet 431 A Yad Vashem Intézet 2008. január 1-jei kutatási adatai alapján közlik (Ritter-Smith-Steinfeld 2009, 269). 432 A zsidók deportálásának megkezdése után a keresztény egyházak közös állásfoglalásának sürgetéséről, s a deportálások megállítását szorgalmazó törekvésekről, továbbá az egyházak közös állásfoglalásának meghiúsulásáról részletesen lásd: Szenes 1986; Ritter-Smith-Steinfeld 2009, valamint Ungváry Krisztián: Értelmiség és antiszemita közbeszéd, http://beszelo.c3.hu/01/06/09ungvary.htm, 4-5. p.; Szita 1994, 115-148. 433 Éliás József (1914-1995) debreceni református lelkész, aki vallását nem gyakorló zsidó családban született. A Jó Pásztor Bizottság lelkésztitkára, majd később igazgató lelkésze. Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkésszel szervezett mentőakciónak köszönhetően közel 2000 zsidó gyermek és felnőtt menekült meg. Sztehlo Gábor 1973-ban kapta meg a Világ Igaza kitüntetést és születésének századik évfordulóján, 2009-ben szobrot állítottak emlékére. Éliás a nyilas hatalomátvétel után illegalitásban szervezte és irányította a mentőtevékenységet. Sokan voltak, akik ajeruzsálemi Yad Vashem Intézetben javasolták az Igaz Ember kitüntetésre, mivel azonban zsidó származású volt, az elismerést nem kaphatta meg. Bár a református egyház gyakran hivatkozik a Jó Pásztor Misszió ember és zsidómentő tevékenységére (Éliás Józsefet aránylag ritkán említik), nincs róla tudomásom, hogy valamilyen emlékjel őrizné ennek az önfeláldozó lelkésznek a tevékenységét. Többek közt ezért is nagyjelentőségű az elismerés, amelyet a háború után külföldről kapott. Az International Hebrew Christian Allience (IHCA) nemzetközi ökumenikus szervezet, amelynek fő célkitűzése a faji felekezeti előítéletek leküzdése, a második világháború alatt kitüntető elismerést és jutalmat szavazott meg annak a protestáns lelkésznek, aki a németek megszállta országok valamelyikében a legeredményesebb embermentő szolgálatot végzi. A szervezet 1948- ban, Londonban tartott kongresszusán ezt az elismerést Éliás Józsefnek ítéltek oda, s ennek a különleges elismerésnek ő az egyetlen jutalmazottja (Randolph 2009, 198) 166
