L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
mult, szinte fiilet sértő, ijesztő lett a csend. Csak egy géppuska hideg acélcsöve meredt halálthozó torkával az utcára. Meg-megcsillant rajta a holdsugár és hosszú idő elteltével kattogni kezdett. Éjfél után a felszabadító szovjet hadsereg megközelítette községünket. Golyózápor közepette jutott a járőr a falu határába. Elérte az első házakat, de a falu utcáin még a német katonák léptei koppantak. Remegtek a csillagok a hideg éjszakában éppen úgy, mint a pincékben meghúzódó emberek. A félelem a tetőfokára hágott a közelharc hallatára. Némán, sápadtan hullt a könnye az asszonyoknak, amikor egy-egy halálra sebzett katona segélykérő kiáltását hallották. Mindegy volt milyen katona kiáltása volt, az anyák szíve belesajdult, hiszen az ö fiaik is a fronton voltak és harcoltak. A szovjet katonák nem ismertek félelmet, ha egy baj társukat lelőtték, azonnal más állt a helyére és piros vérük sötétre festette a fehéren csillogó deres földet. Sok drága piros vér elfolyt ennek a falunak a felszabadításánál is. (...) Nehéz napok következtek, félve, remegve gondolt az ember a jövőre, de azokban a napokban, hetekben talán nem is volt jövő, csak az a nap, az az óra, amelyben éltünk. Aztán elvonult a hadsereg, már messze űzték az ellenséget, már nem kellett félni, hogy visszajönnek, az úgyúdörgést is már csak csendes éjszakákon hallottuk. Aztán lassan, nagyon lassan felocsúdott a nép és hozzájögott a munkához. Eljött a tavasz, a meleg napsugár simogatóan csókolta végig a háborútól sebzett Jöldet. A langyos szellő elfújta, a nap felszárította a föld könnyeit és a kizöldült új tavasz láttán az emberek is bizakodóbban néztek előre. Aztán jött a hír: vége a háborúnak! Örömmámorban úszott az emberiség, vége az öldöklésnek, nem folyik több vér és békében élhetünk. Felejthetetlen órákat, napokat éltünk át és kimondhatatlanul boldogok voltunk. Új vezetőségek megválasztása, új eszmék csepegtetése az emberekbe, a szocializmus megalapozása, mindez óriási munka volt, de a szorgalmas, kemény munka meghozta gyümölcsét. Egyenlő lett az ember s mindenki saját munkájával építi szép hazánkat és alapozza meg saját életét. Nincs kizsákmányolás, nincs zsarnokoskodás, ezt hozták nekünk a hős szovjet katonák azon a holdfényes, hideg, sejtelmes hajnalon. Akkor még nem gondoltuk, hogy 33 év elmúltával községünk ilyen szép lesz, hogy a háborús sebek begyógyulnak s bizakodóan nézhetünk a jövőbe, békésen nevelhetjük gyermekeinket. Akkor még nem gondoltuk, hogy minden kisgyermek egyformán boldog gyermekkort, az ifjúságnak tudásuk fejlesztésében korlátlan lehetőséget, a középkorúnknak munkát, az öregeknek békés, boldog öregkorról való gondoskodást hoztak azok a lőporfüsttől feketearcú katonák... (Bányász Ida)2% Több településen ezek az emléktáblák töltötték be a hiányzó háborús emlékművek szerepét is, s a tele pülés felszabadítása alkalmából szervezett ünnepségek egyik fontos programpontja volt ezek megko szorúzása. A felszabadulásra emlékeztek címmel a rozsnyói Gömöri Hajnalban több tudósítást közöl tek a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából a Rozsnyói járás területén rendezett helyi ünnepségek ről, köztük három magyarlakta településről is: A régi, kis jólészi kultúrház a hála szavaitól zengett a felszabadulás tiszteletére rendezett ünnepségen. A falu lakói az emléktábla megkoszorúzása után itt adóztak tisztelettel a dicső szovjet hadsereg hőstetteinek. Az ünnepi beszéd, amely magába foglalta a négy szabad évtized eredményeit, majd a CSEMADOK helyi szervezete által készített színvonalas kultúrműsor, méltó módon emlékezett meg e korszakalkotó történelmi eseményről. Az évforduló megünneplésében a község legkisebbjeinek is része volt azzal, hogy meghívták körükbe az ellenállási mozgalom résztvevőjét, a község egyik idős polgárát. Az óvodás- és iskoláskorú gyerekeknek a háború és a felszabadulás évei már csak a régmúlt idők ismeretlen eseményei. Ezzel a beszélgetéssel is közelebb került a jólészi óvodásokhoz és iskolásokhoz a dicső múlt és az azóta eltelt békés időszak sok szép eredménye. ...A berzétei alapiskola pionírjai ünnepélyes csapatgyűlésen emlékeztek a község felszabadulásának 40. évfordulójára. A csapattanács tagjai és a helyi társadalmi szervezetek koszorút helyeztek el az emléktábla alá. A felszabadulás során vívott ádáz harcok eseményeiről Štefan Andoga iskolaigazgató beszélt a pioníroknak és szikráknak. Szalóc járásunk kisebb községei közé tartozik. Annál figyelemreméltóbb a lakosok aktivitása. A községfelszabadulásának 40. évfordulója alkalmából nyilvános pártgyűlésen gyűltek össze. Miután a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság képviselőinek jelenlétében megkoszorúzták az 296 296 Emlékezés a felszabadulásra. Gömöri Hajnal, 1978. január 13., 5. p. 112
