Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)

Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 1. A balladák földrajzi, néprajzi háttere

Ráduly János is fölhívja a figyelmet arra, hogy az ország különböző vidékeiről összesereglett munkások közösen eltöltött ideje milyen fontos hatással lehetett „a népköltészeti alkotások elterjedéséhez, népszerűsítéséhez”. A közös munkára Majlát Józsefné Ötvös Sára a következőképpen emlékezett vissza:

„Nyitra megyében mikor vétünk, egyszer-egyszer mozsikáltak esténként, s mi táncoltunk. De a legtöbb este inkább aludtunk, fáradtak vétünk, s feküdtünk le. A legtöbbször nappal énekeltünk. Az emberek ásták ki a répát, s mi leányokul s asszonyokul pucoltuk fel. Csomókba hányták a répát, s mü így pucoltuk: mikor éggyei végeztünk, mentünk a másik csomóhoz. Úgy, ahogy dógoztunk, beszélgettük s közben énekeltünk, ment a dolog jól. Erősen szerették ott az erdélyi munkásokot: ’Úgy dógoznak, hogy ég utánnuk a hely’ - mondták rollunk. Víg nótákat énekeltünk a legtöbbet s bolondságokat. Keserveseket nemigen énekeltünk, azok nem odavalók vótak.”

(Ráduly 1979, 9)

Arany A. László, szénakötözés közben

13