Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)

3.4. A szövetkezeti gazdálkodás és hatása a faluközösségre

Baracán 1953 elején alakult meg a szövetkezet (termelőszövetkezet). Akik beléptek, „természetesen" nem önszántukból tették, mégis a több hétig tartó meggyőzési folyamat végére csupán két gazda maradt, akik nem lettek szövetkezeti tagok. Bartók János és Kovács Béla csak később, két év múlva léptek be. A pusztákon lakók közül Auxt Józsefné, Medved Ján és Štulajter Ján nem léptek be azonnal. „Azért mentek bele, mert amúgy is szegénység lett volna. Akik nem léptek be, nem a legnagyobb gazdák voltak. Sok mindenkinek jobb volt a szövetkezet a magángazdaságnál, mert nem tudtak gazdálkodni. Vagy mert nem tudták trágyázni a földet, nem volt elég szarvasmarha. ”46

Kezdetben a szövetkezetben a magángazdaságok felszerelését használták, mint ahogyan a munkaerőt is az jelentette. Mindenki beadta a közösbe a gazdasági felszerelését, de nem kapott érte rögtön pénzt, csak összeírták, hogy ki mit adott be. „Szekeret, lovat, tehenet, ekét mindenki adott be, kivéve azt a tíz embert, akinek nem volt." Mikor aztán valamennyire fellendült a gazdálkodás, akkor fizették ki azok árát. „De nem egészen! Csak úgy: vakulj magyar, ne láss, tót!” Egy tehenet és fél hektár földet minden családnak adtak, illetve meghagytak. Egy-egy asszonynak (egyedülállónak) is adtak, ha ledolgozta a mennyiséget. A földet évenként máshol mérték ki. Egy-egy határrészt osztottak fel, néha a legjavát mérték szét. Aki akart, tehén helyett juhokat is tarthatott, aki pedig nem akarta maga művelni, annak a fél hektár földjét is a szövetkezet művelte.

Kezdetben nagyon szegény volt a szövetkezet, „Öt korona volt egy munkaegység, de fél évig nem volt fizetés. Volt később is egy olyan év, amikor 3 hónapig nem fizettek, de aztán felemelkedtünk.”A kezdeti ellenállás, nehézségek után kb. 4 év elteltével a szövetkezet gazdálkodása veszteségesből kezdett hasznot hozóra változni. Ebben az első időszakban a szövetkezet vezetői tulajdonképpen a falu vezető gazdarétegéből kerültek ki. Ha az elnöke nem is mindig a legnagyobb gazda volt, mindig azok irányítottak, akiknek a magángazdasága is sikeres volt. „Kezdetben a vezetőséget a baraciak választották, de a választást a járásiak felügyelték. A szavazás már csak látszat volt, mert előre megegyeztek. Később aztán az elnök állami ember lett. Akkor már annyira volt az állam, hogy ha mást nem is, az elnököt ő jelöli. Machava és Székesi voltak az állami jelöltek. ” Az elnököt mindig az évzárón választották meg, míg az nem állami jelölt volt. Az első szövetkezeti elnök Sándor Zoltán volt, de pár év múlva Rimaszombatba költöztek. 1955- től, sorban a második elnök Lukács Béla vagy Koós Viktor volt. Aztán következtek az állami jelöltek: Machava és Székesi. Sándor Ferenc volt az első alelnök, de ő

46 Kiss Antal (egy Bihar megyei település, Űjiráz példáján) és Szabó László (általánosságban, az egész mai Magyarország területére vonatkoztatva, a szakszövetkezetek keretében is megőrzött korábbi munkaszervezeti formák kapcsán) hívja fel a figyelmet arra, hogy a termelőszövetkezetek létrehozását - a kezdeti ellenállással együtt sem - nem minden település, nem minden közösség értékelte teljesen negatívan. Baraca esetében is azt látjuk, hogy önmagában a szövetkezet nem oka a falu (paraszt népességét tekintve) elnéptelenedésének, sőt a közösség tagjai a szövetkezet történetét sikerként értékelik (vö. Kiss 1999, 166; Szabó L. 1997, 479).

82