Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)
novemberben (tehát pár hónap múlva) elment Csehországba dolgozni, a következő alelnökök személyére nem derült fény. A pénztárnok az első öt évben Seltsam László plébános (!) volt. Őt ifj. Herczeg József követte. Stefanovics Béla, Simon István és Kovalčík Antal csoportvezetők voltak. A férfiak, a nők és a traktoristák munkacsoportjának külön-külön vezetője volt. Rajtuk kívül agronómusa, zootechnikusa, raktárnoka, technikusa volt a szövetkezetnek. Raktárnok Kovalčík Antal is, Kovács Béla is volt. Stefanovics Béla agronómus is, zootechnikus is volt. A tisztségviselők többször szerepet cseréltek, a kutatás során nem sikerült rekonstruálnom a pontos változásokat. A szövetkezet történetében a főkönyvelő - Gecse Jolán - személye végig állandó volt. Beszélgetőtársaim egybehangzó véleménye szerint a szövetkezet története során végig volt egy négyfős „csapat”, amelynek tagjai változó pozíciókban ugyan, de mindig a szövetkezet gazdálkodásának irányítói voltak. Lukács Béla, Simon István, Stefanovics Béla és Gecse Jolán - „ők hozták a döntéseket. Ha az elnök állami jelölt volt is, a döntéseket a négy helybeli vezető hozta, ők terveztek. Négy évig volt szegény a szövetkezet, aztán mindig a rossz időjárásra számítottak, úgy terveztek. ” Az első négy év után kezdett a szövetkezet gépeket vásárolni és építkezni, addig a tagok gazdasági felszerelését használták. Ugyanígy volt az épületekkel. Kezdetben a parasztudvarok istállóiban tartották az állatokat: egyik gazdánál a lovakat, másiknál a szarvasmarhát, a parasztok csűrjeiben volt a dohány is. A szövetkezeti gazdálkodással járó munkafolyamatokat a falubeliek általában önerőből végezték, ám az építkezések során kőműveseket idegenből (is) kellett hívni, mert Baracán csak egy volt. Mikor a gazdálkodás sikeres pályára állt, a fiatalokat (természetesen a szövetkezet igényeinek megfelelően) taníttatni kezdték. „Ha abból a célból járt valaki iskolába, hogy aztán vezető legyen, nem volt olyan, hogy ne választották volna meg, mikor sor került rá. Akik iskolát végeztek, azalatt csak 600 koronát kerestek, de aztán nem voltak kötelesek maradni. Ha szakembernek tanultak, megválasztották őket.” Ám, mikor új tisztségviselőt választottak, soha nem lett belőle sértődés, a tisztségek betöltői sokszor változtak. A szövetkezet kb. két évtizedes története sikertörténetnek nevezhető. Semmi sem bizonyítja ezt jobban a baracai faluképnél, amely épületeit tekintve még ma is az 1960-1970-es évek arculatát mutatja. Egy-két lakóház kivételével valamennyi a szövetkezet idején épült, mindegyik magán is viseli a korszak jellegzetességeit. A gazdálkodás sikerét a családok is megérezték, az anyagi előrehaladást immár nem földbirtok gyarapításával, hanem a lakóház modernizálásával tették a közösség számára egyértelműen láthatóvá. A gazdálkodás sikerének kulcsát az egykori vezetők, ma visszaemlékezők pontosan körül tudják határolni, ám minden részlet fontossága ellenére annak volt ebben a legnagyobb szerepe, hogy „a JRCí7-t úgy irányították, mint sajátot. A majetokot'8 már nem lehetett így érezni. ” 47 48 47 A egységes földműves szövetkezet szlovák megnevezéséből - jednotné roľnícke družstvo - képzett rövidítés, amely a szlovákiai magyar köznyelv valamennyi regionális változatában ismert, használatos volt. 48 A szlovák állami birtok - štátny majetok - leegyszerűsített változata, szintén általánosan ismert. 83
