Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)
3. A TELEPÜLÉS ÉLETÉRE HATÓ KÜLSŐ TÉNYEZŐK (1920 UTÁN) 3.1. A szlovák telepesek megjelenése és hatásuk a falura mint közösségre A trianoni békediktátum értelmében 1920-tól Baraca is az újonnan alakult Csehszlovákiához került. A történelmi tény akkori értékelését a falu részéről ma már lehetetlen rekonstruálni. Nem szólnak róla visszaemlékezések, a politikatörténetben számon tartott, dokumentált „nagy” események baracai átélésének módozatait nem ismerhetjük, így emlékezetben lecsapódott változataikat sem vethetjük össze a rögzített tényekkel. Kivételt képez a falu déli határában birtokot vásárló szlovák családok megjelenése, akik erős hatást ugyan semmilyen téren nem gyakoroltak a falubeliekre, évekig, évtizedekig tartó jelenlétük mégis olyan közösségi reakciókat is kiváltott, amelyeknek hatása végül befolyással volt a falu későbbi életére. Liszka József a népi és/vagy populáris kultúrát közvetlenül befolyásoló tényezők között utal az 1919-es csehszlovák földreformra (Liszka 2002, 106, 317). A földbirtokreform alaptörvénye az 1919. április 16-án elfogadott lefoglalási törvény, amelynek értelmében lefoglalták a 150 hektárnál nagyobb mezőgazdasági és a 250 hektárt meghaladó vegyes művelésű birtokokat (Simon 2004a, 1363). Ezeket a birtokokat kedvezményes hitellehetőségek felkínálása mellett, célzott vevőkörnek áruba bocsátották, így a szlovák telepesek a homogén magyar etnikai tömböt olykor egész telepesfalvakkal, máskor egy-egy település határában csak néhány házat jelentő teleppel sikeresen megbontották.28 Az 1919/ 330 számú törvény értelmében létrejött az Állami Földhivatal, amely kézben tartotta a kolonizáció teljes folyamatát. Nyíltan nemzetiségi, etnikai jellege nem volt ugyan a telepítésnek, ám arra vonatkozó adatok maradtak fenn, hogy a folyamatot ilyen szempontból is felügyelték. Simon Attila idézi a külügy utasítását a földhivatal irányába, miszerint az „továbbra is vezesse az adatokat a földhöz jutók nemzetiségéről" (Simon 2004a, 1365). Éppen a kolonizáció „sikeres” lefolyása bizonyítja, hogy a földreformnak nemzeti jellege volt, mert „a kolonizá-28 Az azóta eltelt hosszú idő ellenére viszonylag kevés tanulmány született a témában, elsősorban a levéltári anyag zárolása, a mai napig vezető szálak „kényessége” miatt. Éppen vidékünkre vonatkoznak Simon Attila írásai, ám kutatásai elsősorban a légionárius telepesekre, a telepes falvakra irányulnak (Simon 2004b, 40-45). 65
