Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)

ció ugyan országos akcióként volt meghirdetve, súlypontja azonban egyértelműen Dél-Szlovákia magyarok által lakott területeire esett" (Simon 2004a, 1366; Gál-Roskó-Schmidt 2004, 62-63).

Vidékünkön a Rimaszécs melletti Koburg-birtokra már 1920 őszén toboroztak telepeseket, napilapokban közzétett hirdetések útján is. A magyar államhatár és az elcsatolt vasútvonal közelében négy szláv telep létesítését tervezte és valósított meg a földhivatal: Leánymező, Gernyőpuszta, Kacagópuszta és Csobánka. 1922. október 1-jén volt a kolónia alapkőletétele, a kolonisták költségeinek 70%-át a Szociális Minisztérium állta. 1926-ban Gernyőpuszta és Leánymező összekapcsolásával hozták létre Bottovót. A terület, amelyen a telepek létrejöttek Dobóca (Leánymező és Gernyő) és Rimaszécs (Kacagópuszta) kataszteréhez tartozott (Keményfi 2002, 90). Telepesek Baraca határába is érkeztek, legtöbbjük a közeli Feketebalogról. Amint azt Simon Attila megállapítja, nem lehet minden esetben eldönteni, hogy a kisebb szlovák telepcsoportok a kolonizáció folyamatába illeszkedve keletkeztek-e (Simon 2004a, 1367). Az is előfordulhatott, hogy az információt „időben” megszerző bankok haszonszerző céllal vásároltak a földreform hatálya alá eső nagybirtokokból. Ilyen esetet említ pl. Gaál Imre a közeli Tornaijáról, ahol dr. Radvánszky György majdnem 1826 kataszteri holdas birtokából a rozsnyói Földműves Kölcsönös Pénztár spekulatív célból vásárolt, majd továbbadta szlovák telepeseknek (Gaál 2001, 169).

Baraca esetében sem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a kolonizáció fő vonalába tartozó jelenségnek tekinthetjük-e a szlovák családok megjelenését.29 B. Kovács István földvásárlásukat a „nagybirtok" (150 hektár) eladósodásával magyarázza, hozzátéve, hogy a birtok másik felére (szintén 150 hektár) magyar nemzetiségű cselédeket telepítettek (B. Kovács 1994, 13).

A falubeliek, a beszélgetőtársaim viszonylag pontosan tudták, miért, honnan, milyen támogatással érkeztek a betelepülők. Nincsenek ugyan írásos adatok arról, hogy odaköltözésüket kolonizációnak nevezték volna, ám az rendkívül nehezen hihető, hogy a feketebalogi (tehát nem éppen szomszédos településen élő) szlovák családok minden közvetítés, felhívás nélkül, „spontán” úton szereztek volna tudomást a 100%-ig magyar nemzetiségű és szintén csaknem teljesen homogén magyar környezetű falu határában lévő eladó (vagy lefoglalt) birtokról. „...1921 őszén jöttek ide. A Felsőpusztára telepedtek le, a cselédlakásokba. Turnától fel, Kovalőíkékig vettek birtokot, de még a Vercsést is. Úgy mondták, hogy tizenhárom tót vette meg közös váltóra. Hitelt vettek fel a tiszolci banktól. [...] Négy-öt évig laktak ezekben a házakban. De hiába laktak egy helyen, a földet rögtön elosztották, úgy művelték. Mihelyt lett tehetségük, elkezdtek építkez-29 A Baraca határába települt szlovák nemzetiségű családokkal kapcsolatban nem végeztem levéltári kutatást, mivel megjelenésüket a faluközösséget érő külső hatások között vizsgálom. Ilyen szempontból tehát lényegtelen, hogy betelepülésüket magánkolonizácónak vagy állami telepítésnek tekintjük-e. Mivel a rendelkezésemre álló szakirodalomban sem bukkantam Baracára vonatkozó adatokra, a jelenséget nem sorolom be egyik kategóriába sem, „csupán" a faluközösség viszonyulásának vizsgálata szempontjából egyébként is hiteles forrásnak számító beszélgetéseimre építek, amelyeket a történteket átélő személyekkel folytattam.

66