Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
A parasztüzemet - ugyanebben a munkájában - a közösségben ideálisnak elfogadott család (tehát pl. nem csonka család, nem olyan, amelynek csak leánygyermekei vannak) összes munkájával azonosítja. „A parasztüzem táji típusai lényegében azonosak egy-egy vidék tájilag és történetileg meghatározott ideatípusával, ahol a használt földhöz kötött és más folytatható tevékenységek aránya egyben mutatja a paraszti lehetőségek minden szintjét" (Szabó L. 1997b, 305). Ez a meghatározás is kiemeli, hogy a ténylegesen birtokolt földnagyságnál meghatározóbb a használt föld mennyisége, legalábbis az üzemszervezet esetében jellegadóbb. Bár Baracán a föld használata szinte teljesen együtt járt annak birtoklásával - csak a részes művelésre kiadott 1 holdas birtoktöredékek jelentettek kivételt, - nagysága igen erősen meghatározta a parasztüzem típusát. Egészében az üzemeknek nem volt módjuk specializálódásra, legfeljebb a termesztett növények arányát változtatták a piaci igények szerint. Azt is csak a legrugalmasabb családok, ők is csupán földjük kis hányadán. Ugyanerre mutat rá Dobrossy István és Viga Gyula Mátraderecskén (Dobrossy-Viga 1978, 38). A szövetkezetesítésig Baracán a társadalom és a gazdálkodás alapegysége egyaránt a család volt, a kiscsalád és a nagycsalád egy sajátos formája. Gazdaságnak nevezték azon helyek összességét, amelyekkel egy-egy ilyen egység munkája során kapcsolatba került: udvar, ház, ólak, csűr (együtt: belsőség), földek (emellett erdőjog és rét). Általánosan az volt jellemző, hogy munkaerőként az egy házban élők kapcsolódtak egy gazdasághoz. A nagycsaládok „vátakozás”-a esetén pedig egy ideig szomszédok vagy egyszerűen két házban élők használták ugyanazt a felszerelést. A föld úgy volt a megélhetés alapja, hogy a belőle származó jövedelmet nem kellett más forrásból származóval kiegészíteni. Adatközlőim tanúsága szerint csak két olyan család volt, amelyik nem tudott teljes mértékben a földből élni. Az egyik a cipész, a másik egy hétgyerekes család, akik földje ennyi ember eltartásához nem volt elegendő, ezért fiaik mesterséget tanultak. A földből élők esetében is teljesen meghatározta a család munkáját, életmódját a birtok nagysága, lényegében mindenkinek ugyanazt a munkát kellett elvégeznie, de más-más „méretben". A következőkben birtoknagyság szempontjából a falusi társadalom rétegeinek üzemszervezetét igyekszem szemléltetni, egy-egy reprezentatívnak tekinthető család gazdálkodásának bemutatásával. Szándékomban gyakran megakadályozott az, hogy nem minden típusú családi gazdálkodáshoz volt (van) kitől adatokat gyűjteni. Birtoknagyság tekintetében a paraszti társadalom felső rétegébe tartozott a Tóth család. Tóth János és Tóth Regina Mária 1942-ben kötött házasságot. Házasságuk révén egy 40 és egy 30 magyar holdas birtok olvadt össze. Mivel második szomszédok voltak, és hamarosan megvették a kettejük háza közötti telket is, így három udvart kapcsolhattak össze. A három telekből álló udvaron két házat hagytak meg. Az egyik házban a feleség szülei, Tóth János és Révay Margit éltek. A másik házban a férj szülei, Tóth József és felesége, Ádám Margit; a férj anyja, Bartók Julianna és a fiatal házaspár éltek. 1943-ban született egyetlen lányuk, Mária. A két portán tehát összesen nyolcán éltek, a legidősebb asz-56
