Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
szony és a kislány kivételével ők jelentették a gazdaság munkaerejét. 70 holdjukhoz 4 lovat, 2 szarvasmarhát, 1 borjút, 1-2 sertést és kisszámú baromfit tartottak. Az összekapcsolt portán megmaradt a két csűr, de az 1950-es évek végén az egyik istállót garázzsá alakították. 4 szekerük, 2 ekéjük, 2 szecskavágójuk, 1 boronájuk volt, mert ezeket mindketten vittek a házasságba. 70 holdjuk 72 darabban volt a határ különböző részében. Alapvetően paraszti birtokuk a nemesiben lévő darabokkal keveredett, mivel még nagyszüleik vettek egy birtokrészt ebben a határrészben egy Amerikába kivándorló gazdától még a 19. században. Gazdálkodásukat a szülőktől örökölt minták alapján irányították, soha nem változtattak a számukra biztonságot nyújtó gyakorlaton. Az 1940-es években - mindenki máshoz hasonlóan - földjük 1/3 részébe vetettek búzát. Ez a kb. 23 holdas terület (a birtok legjobb földjei az adott nyomáson belül) 70 q termést hozott. Kb. ekkora nagyságú területet vetettek be zabbal és árpával, e földek szélébe kukoricát, krumplit ültettek. Az árpát lóherével vetették. Egy arra rászoruló jelentkezőnek egy köblös kukoricaföldet adtak „felesbe". Az árpa kb. 20-30 q-t termett, a zabot viszont még ennyire sem tartották számon, ugyanis nem adták el, csak arra figyeltek, hogy teremjen annyi, mint az előző évben, hogy az állatoknak elég legyen. Ezt azzal tudták lemérni, hogy megtelt a hambár. A föld terméséből csak a búza egy részét (kisebbik részét) adták el, a többit meghagyták vetőmagnak, kenyérnek. Adatközlőm véleménye szerint „annyit hozott a búza, hogy csak igen szűkén lehetett megélni belőle”.27 Állatokat (egyegy csikót vagy bikaborjút) háromévente adtak el, más eladásával nem foglalkoztak. Vásárra nagyon ritkán jártak, azt szerették, ha házhoz jött a vevő. Megélhetésüket tehát úgy alapozták a földre, ahogyan azt a hagyományosnak mondható életformájuk diktálta, egy alkalomtól eltekintve nem változtattak a termesztett növényeken, sem azok arányán. A kivételt az az időszak jelentette, mikor új ház építésére gyűjtöttek. Ebben az időben dohányt és dinnyét termesztettek, valamint dohányt fuvaroztak Dulházáról Jolsvára. Dohányt 2 holdon, dinnyét 3,5 holdon termesztettek. A dinnyét is maguk hordták eladni Kövibe, Rőcére, Dereskbe. Egy-egy szekér dinnyéért 10 000 koronát is kaptak, ami abban az időben (az 1940-1950-es évek fordulója) két tehén ára volt. Ezek hasznából építettek új házat az egyik régi helyén. Birtokuk nagysága miatt állandóan fogadtak egy pár aratót Dereskből. A szövetkezetesítés előtti pár évben - mikor már egyedül csak a családfő bírt kaszálni - a kaszáláshoz is szükségük volt idegen munkaerőre. Gazdálkodásuk nem mondható tipikusnak, mivel a falusi társadalomban elég passzívak voltak, amit gazdálkodásuk is jelez. Szinte szembetűnő, hogy 70 holdjukhoz nem tartozott vetőgép, hogy - az általánosnak mondható falusi gya27 A Futurában (gabonafelvásárló) 160, a faluba járó szlovák kereskedőknek olykor 400 koronáért is el lehetett adni mázsáját. 57
