Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
A bérmunka fejlettebb formájával, a bandában aratással Baracán soha nem lehetett találkozni. Egyetlen olyan asszony él ma a faluban, aki életében kétszer aratott aratóbandában, egyszer a zsípi, egyszer a runyai uraságnál. Az aratóbanda szervezéséről abban az időben sem tudott semmit, azóta, másoktól sem hallott róla, de abban biztos, hogy csak az aratókat szegődtették, ők pedig maguknak kerestek félkezeseket. Ilyen esetben is egy pár együtt kapott egy aratórészt. Az alárendeltségi viszonyon alapuló munkák nagyobb csoportját alkotják a ledolgozásként, tehát valami (általában más munka) ellenértékeként végzett munkák. Ezek közé sorolható az az eset, amikor az özvegy elszegődött félkezesnek valamelyik nagyobb gazdához, hogy munkájáért munkával fizetve az ő búzáját is arassa le. Ilyen esetekben mindig az özvegy volt a jelentkező, aki felajánlotta a ledolgozást. Itt tulajdonképpen - hasonló földnagyság esetén - egyforma értékű munkáról volt szó, de elvégzése mégis csak az egyik félnek volt érdeke. Azoknak a kisebb földű birtokosoknak, akiknek földjük megműveléséhez nem volt megfelelő felszerelésük, nagyobb gazdák szántották fel a földjét, és ezért a munkáért fizetségként munkát kértek. Beszélgetőtársaim között nincs olyan, aki a ledolgozás e formájában érintett lett volna, ezért a gyalogos nap és az igás nap arányára nem derült fény. Az 1930-as évek végén a ledolgozás alkalmait megszaporította, hogy három nagyobb gazda vetőgépet vett, és hogy ne maradjon kihasználatlan, munkáért cserébe másoknak is szívesen eljártak vetni. A ledolgozás egy következő formája, a részes művelés nagyon elterjedt volt Baracán. Részes művelésre a nagyobb gazdák 1 köblös (kb. 1 magyar hold) darabokat adtak, nagyon gyakran az aratójuknak, de nem tették függővé az aratás vállalásától, és fordítva sem. A felesben művelt földbe legtöbb esetben kukoricát ültettek. A termény feléért a feles földet vállalók az összes munkát elvégezték. A fenti munkaszervezeti formák egyikébe sem illeszthetők az olyan munkák, amelyek elvégzését egyáltalán nem tartják számon, nem számítanak a visszasegítésre. Ezek a munkák alkalomszerűek, leggyakrabban a szomszédok között fordulnak elő. Pl. ha eső várható, az asszonyok általában átmentek szomszédasszonyuknak segíteni, hogy eső előtt befejezzék a munkát. Ugyanilyen segítséget jelentett a már említett földszomszédi viszony. Szinte feltűnően hiányoznak a munkaszervezeti formák közül a kalákaszerű munkák. A falubeliek ezt azzal magyarázzák, hogy a baracaiak általában túlságosan törekedtek arra, hogy minél több földjük legyen, és az ezért egyre többet dolgozó családoknak nem maradt idejük másokra, egymásra figyelni. Mindenki csak a maga munkájára összpontosított, mert csak a saját gyarapodására koncentrált. 2.8. Üzemszervezet Szabó László - áttekintve a paraszti gazdálkodás üzemszervezetét (is) érintő kutatások irányait - saját eredményei alapján megállapította, hogy „egyes közösségeket, nagyobb tájakat, népcsoportokat sajátosan kifejlesztett üzemtípusokkal éppen úgy jellemezhetünk egy adott korban, miként a népi kultúra más területeivel (viselet, népnyelv, építkezés)” (Szabó L. 1997b, 298). 55
