Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
előkészítése - néhány kivétellel - ennek a csoportnak a közös munkája volt, amelyben a részmunkákat a nemek szerinti munkamegosztás hagyományos rendje szerint végezték. Nem tartoznak ide a térbeli távolság, a széttagoltság miatt azok az előkészületek, amelyeket a meghívott családok végeztek. Megemlítésük azért lehet fontos, mert a lakodalom napján egy mederbe terelődtek, térben is összekapcsolódtak. Ilyen munka volt a sütés (a süteményeké), amelyet Baracán minden lakodalomba meghívott asszony külön, otthon végzett el, csak az eredmény jelent meg a lakodalmas háznál. Ugyanez volt a helyzet az ennél speciálisabb kalácssütéssel, amely kizárólag a keresztanya feladata volt. Igazi társas formája volt a „csigacsináló"-nak, sőt ha nem a lakodalomhoz kapcsolódott volna, akkor a szórakozás miatt társas formát öltött munkák közé kellene sorolnunk. A csigacsináló a lakodalom előtti napok egyik estéjén az aszszonyok és a lányok munkája volt. Nem csak a munka volt közös, hanem a tésztához való lisztet, tojást is a résztvevők hordták össze. Azt, hogy igazán szórakozás jellege is volt, jelzi, hogy általában ilyen alkalmakkor ittak az asszonyok komapoharat, itt választottak „pálinka-komaasszony”-1. A lakodalom napján a meghívott rokon asszonyok csaknem mindannyian megjelentek a lakodalmas háznál, és úgy kezdték az ételeket elő- és elkészíteni, hogy szinte automatikusan mindenki a saját feladatát végezte, a korok szerinti munkamegosztás rendjében. A lakodalomba (az 1960-as évekig) soha nem hívtak külön szakácsnőt, mert bizonyos volt, hogy a meghívott asszonyok között lesz majd olyan, aki idősebb kora, tapasztalatai alapján képes lesz irányítani a főzést, összehangolni a munkákat. Ebben ez a társasmunka az egyszerű kooperációra hasonlít. Az előkészületekben részt vevő asszonyok voltak azok, akik a lakodalom után a visszarendeződésben is segítettek. A haláleset ugyanezeknek a rokonoknak a körét aktivizálta, kibővítve a szomszédokkal. Az ide kapcsolható munkákat a nemek szerinti éles munkamegosztás jellemzi. A sírásás a férfiak, a torra való felkészülés (főzés) a nők társasmunkája volt. A másik alcsoportba sorolható társasmunkák a faluközösség egészéhez köthetők. Ezek közül a legjelentősebb a templom nagy ünnepek előtti díszítése volt. Egyébként, vasárnapra az 1940-es évekig a templomdíszítés a harangozó feladata volt. Húsvét, pünkösd, búcsú és karácsony előtt vették át feladatát az ilyenkor akcióközösséget25 alkotó asszonyok. A díszítés takarítással kezdődött, amelynek során mindenki a neki megfelelő munkát végezte, korszerinti megosztásban: az idősebbek a könnyebb (pl. portörlés), a fiatalok a nehezebb részét (pl. felmosás, ablakmosás). A díszítés annyiban igényelt hosszú előkészületet, hogy a kerti virágok ültetésénél, vetésénél fontos szempont volt, melyik mutat jól a templomban, a nagy ünnepek - főleg a búcsú - idején virágozzon, ill. hogy 25 Az egy-egy munka (akár rendszeres, akár alkalmi) elvégzése céljából társuló akcióközösséget Fél Edit definiálja, szembeállítva a pozícióközösséggeI, amelynek együttműködési lehetősége helyzetéből, általában fizikai közelségéből adódik (Fél 2001, 324). 53
