Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
nőén dolgos falu volt, amelynek életét legerősebben a munka határozta meg, s ezáltal mások megítélésében is ez vált elsődleges értékmérővé. 2.3. A falu belső társadalmi tagoltsága Már-már közhelyszerű megfogalmazás - amit Erdei Ferenc egyik munkájának címe is kifejez -, hogy a parasztságot nem lehet homogén társadalmi rendnek tekinteni, az maga is társadalom, még akkor is, ha alávetettségében egységes volt (Erdei [é. n.j). Baraca az „önellátó” falvak közé tartozik, társadalmának tagoltsága (a beszélgetőtársaim emlékezetével elérhető időn belül) nem volt nagyon éles. A rétegek közötti gazdasági különbségek nem egymás közötti ellentétet szültek, hanem olyan együttműködést, amely révén egy-egy munkafolyamatban az eltérő gazdasági helyzetű családok éppen a szükséges mértékben egészítették ki egymást. A falu társadalmának bizonyos tekintetben máig érzékelhető megosztottsága a volt jobbágyok és a nemesek között húzódik. Faggyas István vidékünk kisnemességével foglalkozó munkájában rámutat arra, hogy ez az elkülönülés a településrendben is nyomot hagy (Faggyas 1988, 19). Lajos Árpád a szintén megyebeli Szuhafőről közli, hogy a nemesek a falun belül elkülönülten laktak (Lajos 1979). Faggyas István mellett Szabó László - nagyobb egységre, a palóc vidékre vonatkozóan - hívja fel a figyelmet arra, hogy egy-egy falun belül a nemesi különállás a telekrendszeren kívül a határhasználatban is megmutatkozik (Szabó L. 1989, 279). Paládi-Kovács Attila a paraszti társadalmon belül élő kisnemesek vizsgálatával jut ugyanerre az eredményre. A paraszt-nemes megoszlás határbeli jelenlétét éppen 1980-as baracai gyűjtésének adataival támasztja alá: „Baracán is elkülönültek a határban a nemesek és a parasztok birtokai. A faluhoz közeli, jó szántóföldek nemesi tulajdonban voltak, erdeje csupán a nemességnek volt. A Nemes szög lakóinak és az úrbéreseknek a legelői, itatóhelyei, csordái, disznónyájai is elkülönültek. A sertések kondáit gyakran nemesi hadak szerint szervezték” (Paládi-Kovács 1981, 166). Beszélgetőtársaim mindezt kiegészítették azzal, hogy a nemeseknek házaik és a patak között külön útjuk volt, párhuzamosan a mai, a patak másik oldalán futó úttal. Pintér István Dél-Gömör településnéprajzi viszonyait vizsgálva jellemzőnek találja a 12-13. században települt falvakra azt a településformát, amelyben a patak mellett kissé távolabb épülnek a házak, és a közöttük maradt, mintegy 50 m széles sávot a leggyakrabban kertként, rétként hasznosítják (Pintér 1986, 17). Esetünkben ebből a sávból lett út, viszont a falu másik, nem nemesek által lakott részében valóban kertnek törték fel. (Mára már az egykori Nemes szögben is beépítették.) Ez az út abba a határrészbe vezetett, amelyben a nemesek földjei voltak, ennélfogva mások nem is használták, „másnak nem volt arra járókája”. A különállás abban is megmutatkozott, hogy a nemesek külön csordást fogadtak, s külön házat tartottak fenn neki. Helye valamennyire ma is elkülönül 16
