Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

4. A település mai etnikai képének kialakulása

bői is, ha nem így „viselkedik”. Emellett azt is felrótták neki, hogy az 1990-es évek elején, a több falut tömörítő állami gazdaság egyik vezetőjeként elsőként a saját falujabeli cigányokat bocsátotta el. Ez még inkább csökkentette az esélyeit. Magasan a legtöbb, a megválasztott polgármesternél is lényegesen több szavazatot kapott azonban egy nem cigány, köztiszteletben álló személy, természetesen csak képviselőként. Az ő személye kapcsán a cigány többségű, de némi nem cigány lakossággal is bíró Baraca teljesen egységes értékrendet mutat.

Beszélgetőtársaim véleménye azt jelzi, hogy Baracán a cigányok és a parasztok teljesen egyértelműen és biztosan sorolják be önmagukat és egymást valamelyik csoportba. Az, hogy ezt mi alapján teszik, beszélgetéseink alapján ezúttal megválaszolatlan, de legalábbis kissé tisztázatlan kérdés maradt. Elsősorban a vezetéknév, a származástudat a megkülönböztetés, az etnikai (önbesorolás alapja. Bizonyára nagyban hozzájárult érdeklődésem eredménytelenségéhez, hogy azt részemről „értetlenkedés”-nek tekintették.

„Belenevelődtünk, nem lehet tudni, hogy mi alapján. "

„Névről tudni, vezetéknévről. Kevés cigányban a Sándor, Kovács stb. Lakatos, Horváth, Máté, Kárász a sok.” - „Származás szerint lehet csak eldönteni. Idegen nem tudja megállapítani, de minden falubeli tudja, ki a cigány, ki a paraszt. "

„Én tudom, hogy miért vagyok cigány. Mert a nagyapám is az volt. Meg az övé is az volt. Nem volt paraszt a családban. A vezetéknév szerint lehet leginkább megkülönböztetni. ”

„Mindenki tudja magáról, hogy ki a cigány, ki a paraszt. Ha ezt egymás szemére vetnénk, nem tisztelnénk egymást, akkor nem lennénk ilyen békésen. Nem foglalkozunk vele, nem fontos. Nem úgy, mint a szlovákokkal. Magyar a szlovákra, szlovák a magyarra haragszik. Ilyenkor magyarnak érezzük magunkat. De cigány-magyar szempontból nem kell nyilvántartani, mert mi nem akarjuk egymás szemére vetni, hogy te ilyen vagy olyan vagy."

„Magyarnak valljuk magunkat, hát persze. De nem lehet legénykedni a magyarsággal, mert az száz százalék, hogy a szlovákok se a paraszt, se a cigány magyart nem nézik semmibe. ”

„Nem tudom, hogy van ez, ki a cigány. Ezt nem kell eldönteni, nem kell rajta gondolkodni, ezt mindenki tudja, aki annak született. Én magyar cigány vagyok. A személyimbe is az van írva, hogy magyar. Baracán azt vállalják, hogy magyar cigányok. Azt hiszem, mind így vannak ezzel. Magyar cigányok vagyunk, és a szlovák irigykedik a magyarra. Ez biztos!”

E két utóbbi vélemény olyan dimenzióba helyezi a problémát (tulajdonképpen az azonosságtudat alapját), amely az etnicitás mibenlétének vizsgálatán belül éppen a legutóbbi időben vitte új irányba a kutatást, és a kiindulópontok különbözősége miatt az irányzatok a megragadhatóság kérdésében sem jutottak közös nevezőre (Barth 1996, 3-25). A két idézett vélemény egyrészt jelzi az etnicitás folyamatszerűségét, másrészt pedig rávilágít a cigányság sajátos önmeghatározására, azonosságtudatára, ugyanis nem csupán a baracaiakra jellemző, hogy az leginkább akkor ragadható meg, ha szembeállítható vagy legalább viszo-117