Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

4. A település mai etnikai képének kialakulása

Bíró A. Zoltán magyarázata szerint „az emberi környezetek többfélesége a hozzájuk való viszonyulás többféleségéből adódik: bennük személyes történetek rakódnak le, amelyeknek addig van értelmük, amíg van, aki azt kiolvassa és megélje” (Bíró 1991, 48). Ugyanerre az álláspontra helyezkedik Tóth Zoltán is, aki szerint a települést társadalma működteti, és ez a viszony a másik oldalról szemlélve is jel, „a település ilyen módon tükör is, tükrözi a helyi társadalom mindenfajta viszonyait” (Tóth 1997, 13). Esetünkben ez azt jelenti, hogy az egy­kori paraszti közösség téralakító munkájának, jelenlétének ma nincs értelmező­je, folytatója, ugyanakkor a településen belüli etnikai átrendeződés is nyomot hagy a településképben, ami viszont a falu nem cigány lakói számára idegen. Eszerint a két egymás mellett élő etnikum más-más településen él, már ami a település tudati képét illeti.65 66 4.7. Találkozási pontok A két egymás mellett élő etnikumnak elsősorban találkozásaik során alakulha­tott, alakult ki véleménye a másikról, Baraca esetében nem beszélhetünk alap­talan, tapasztalatokat nélkülöző etnikai előítéletességről. A rendszeresnek te­kinthető, családi kapcsolatokból adódó alkalmakon kívül a mindennapos, „vé­letlen” találkozásoknak is erős véleményformáló szerepe van. Baracán a megkérdezettek véleménye szerint némi eltérés mutatkozik a pa­rasztok cigányokról kialakult véleménye és a velük szemben tanúsított viselke­dés között, ha egy-egy ember vagy egy-egy család kapcsolatáról van szó. Család családdal ugyanis csak olyan esetben találkozik, ha állandónak mondható kap­csolat van közöttük. Ilyen kapcsolat cigány és paraszt család között általában csak akkor létezik, ha az a szövetkezetesítés előtti időben gyökerezik. Ezeket a kapcsolatokat rendszerint műrokonsággal erősítették meg, bérmakeresztszülő és keresztgyermeke között szilárdultak meg, pártfogó-pártfogolt jelleget öltve.56 65 A mentális térés az aktivitási tér tulajdonképpeni különbségét, egy-egy hely mentális és hasz­nálatbeli jelentőségének lehetséges viszonyait Sztankó Péter vizsgálta meg bodrogközi telepü­lések kapcsán (Sztankó 1999). 66 Azt, hogy a cigányok valóban pártfogót választottak, amikor a parasztasszonyokat hívták meg bérmakeresztanyának, alátámasztja, hogy a bérmakeresztanyák valamennyien viszonylag nagy birtokon gazdálkodó családokból valók. A paraszti lakosság 41%-át kitevő, 1940-ben és előtte született tizenkilenc személy közül - eleve kizárva azt a hét embert, akik az utóbbi húsz évben költöztek be a faluba, általában a pusztákról - tizenháromnak van cigány bérmakeresztgyer­­meke, és egyikük családja sem a 6-10 holdon gazdálkodó kisparasztok közé tartozott. A fenn­maradó hat személy közül csupán egyikük családjának volt nagyobb birtoka, ő tekinthető kivé­telnek. Két másik asszony idegen faluból jött férjhez Baracára, hárman pedig földtelen család­ból származnak. Beszélgetőtársaim is alátámasztották ezt a megállapítást: „Gazdagot válasz­tottak inkább. A cigánynak nem vettek nagy korozsmát, de a cigánynak mindig tartoztak. Nem vettek neki úgy, mint a parasztnak, mert parasztnak öltözet ruhát vettek, a lagzijára edényfélét. A cigánynak ezt nem adták, de a cigánynak mindig adtak. (Pedig ha adsz, elvinnék a szemed vi­lágát is. A hitelt meg nem szeretik megadni... ") 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom