Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
jában, kettő pedig a temetőben. Egy-egy kereszt van a faluból kivezető utak mentén, a határban is. A még olvasható feliratúak közül 1906-ban állították a két legrégebbit. Hármat - feliratuk alapján - „Isten dicsőségére” állíttatott egyegy család, egy pedig hálaadó. Ezek a keresztek is a falu központi teréhez hasonló jelentőségű szerepet játszottak a falu életében. A vallásos életben az egyik temetői kereszt (és maga a temető) mindenszentek ünnepén került a középpontba, mivel köré gyűlve imádkozták a mindenszenteki litániát. A falu többi keresztjénél ezen a napon csak az állíttató családok égettek gyertyát, imádkoztak. A határbeli keresztek köré keresztjáró napok alkalmával szerveződtek a vallásos élet eseményei. Eme állandó vallási funkciójú térelemeken kívül a falu belterületének központi része, a már említett, templom előtt kiszélesedő utcarész körül is szakrális jelentésű térré válhatott, vált megfelelő alkalmakkor. Úrnapján vált ez a tér a legláthatóbban megszentelt térré. A négy, zöld ágból készült sátor az adott napra látványával is ünnepi jelentést adott a hétköznapi térnek, s még inkább érvényes ez a szertartás idejére, amelynek során a résztvevők a templomból indultak, és miután mindegyik sátornál imádkoztak, oda is tértek vissza. A Márk-napi búzaszentelés során a szakralizált teret a szentelés idejére egészen a szántóföldig bővítették ki. (Három lehetséges irányban, attól függően, hogy abban az évben hol volt a búzavetés.) Ritka alkalmakkor, pl. püspökfogadáskor ennél is tágabb környezetre terjedt ki a vallási ünnep határa. A bérmálásra érkező püspököt ünnepi ruhában, lóháton a falutól 2 km-re lévő országúti elágazásnál várták, majd kísérték be a legények a faluba. Ilyenkor a templom előtti tér vált ünnepivé, itt alkottak kört a lányok, majd a legények is. Az ünnep harmadik állomásán a plébános várta a püspököt (és az őt kísérő fiatalokat) a templomajtóban, az idősebbek és a gyerekek pedig a templomban.64 (A püspökfogadásról készült képeket - 5. kép [készült 1950-ben], 6. kép [készült 1999-ben] - lásd a Mellékletben.) A templombúcsú (Szentháromság vasárnapján) látszólag szűk terű ünnep, mert ilyenkor csak a templom körül volt körmenet. (Manapság már nincs.) Mégis leginkább ez domborította ki Baraca, a vallásból adódó viszonylagos központi szerepét, ugyanis ezen a napon a szentmisén megjelentek mindhárom olyan csoportnak a képviselői, akik más ünnepeken egyenként (csoportonként) vagy egyénileg látogattak a faluba: a baracai családok rokonai, a faluból elköltözött családok és a filiális helyzetű szomszédos és távolabbi falvak népe. 64 1999-ben a felújított templom újraszentelésére érkező püspököt csupán a plébános várta a templomajtóban, ennek az ünnepnek a tere tehát beszűkült, három „állomásba közül csupán egy maradt. Ennek magyarázatára most nem térek ki, de a jelenség természetesen összefügg azzal, hogy - a parasztok vallásosságával nem jellemezhető cigányságtól eltekintve - a vallásos falu „kihalt”, azaz tulajdonképpen nem volt, aki fogadja a püspököt, nem volt, aki az emlékezetben még élő szokást felelevenítse. 109
