Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
4.5. A temető etnikai képe A falusi temető általában az élő település képe (vő. László Gy. 1982, 10). „Normális" esetben részekre különül a törzsökös lakosság és a bevándorlók, a felekezetek, a társadalmi hierarchia és a gyermek-felnőtt megoszlás szempontjából (Kunt 1982). Baracán is a fenti szempontok alapján tagolódik, de nem a ma élő falu viszonyait tükrözi. Jól láthatóan elkülönülnek benne a törzsökös családok és a jövevények, de arányaikból a valóságostól eltérő, a legalább ötven évvel korábbi állapotnak megfelelő etnikai arculat rajzolódik ki. Elhelyezkedése szempontjából „klasszikus”: a templommal szembenéző domboldalon, jól látható, kiemelkedő helyen terül el. Ezt az adottságát, dombos fekvését használta ki a faluközösség annak érzékeltetésére, hogy ki a jövevény és ki a törzsökös. A legmagasabban fekvő részre temetkeztek a helybeli parasztcsaládok és leszármazottaik, közelükbe az a néhány idegen származású, akiket a közösség befogadott. A lejtő aljába pedig mindig a faluban csak időszakosan megtelepedők és a közösséghez nem tartozók: egyik oldalra a szlovák családok, másikra a cigányok temetkeztek. Minél kevésbé fogadott be a közösség egy családot, minél kevésbé sikerült (a nem cigányoknak) a „jöttment” kategóriából kikerülni, annál közelebb esett temetkezési helye a temető széléhez. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a temető mai képe nem jeleníti meg a cigány etnikai tér falun belüli bővülését. Ez egyrészt azt is bizonyítja, hogy a cigányság számának gyors növekedése a legutóbbi ötven évre tehető. (Ugyanerről tanúskodik a lakosság korösszetételét áttekintő 6. táblázat is, amelyből többek között az derül ki, hogy a cigány lakosok legnagyobb része 1980 után született, míg a parasztok között ez a korcsoport képviseli a legkisebb részt.) Másrészt arra mutat rá a jelenség, hogy a paraszti közösség fogyásának másik oka - az elköltözés mellett - az elöregedés. 4.6. A térhasználat etnikai alapú eltérései 4.6.1. A magánélet terei Edward T. Hall szerint a térhasználat minden kultúrának egyik fontos sajátossága, tehát ugyanahhoz a térhez más-más módon viszonyulhatnak az eltérő kultúrát képviselők (Hall 1987, 23). Ezzel összhangban értelmezi a teret a kultúrgeográfiai felfogással szembeállítható szociálgeográfiai térdefiníció, amely a kutatást a folyamatszerűség, a tér idődimenziója irányába terelte.62 Ez a felfogás 62 a térről alkotott kép attól függ, hogy mely csoport milyen elvárással hasznosítja. Tehát a szociálgeográfiai tér nem lehet statikus, hiszen a térhasználattal kapcsolatos emberi elképzelések állandó mozgásban vannak. A térfolyamatok dimenziója és jellege magán viseli [...] az abban részt vevő csoportok magatartását, ez a magatartás pedig a gazdasági-társadalmi, sőt a természeti hatásokra módosul" (Berényi 1997, 36-37). 106
