Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
Enyedi Györgyével rokonítható, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy egy településen belül a térhasználat különbözősége társadalmi feszültséghez vezethet, hiszen a lakosság többet és könnyebben változik, mint maga a tér (Enyedi 1987). Egy falu viszont nem csupán „valamely embercsoport lakóhelyének és munkahelyének térbeli együttese" (Mendöl 1963, 11; idézi: Bárth 1996, 5). „Formálódása, települési rendje stb. mind az adott helyi kultúra térhasználati mintáit, normáit és elvárásait közvetítik. [...] Emellett azonban a falu a helyszíne egy adott közösség belső életének is” (Niedermüller 1981, 75-84). Más vélemény szerint pedig a falu egyenesen „a közösségek egyik történeti típusát jelenti” (Nádasi 1987, 72). A magánélet terei, a lakóházak és az udvarok - stílusuk, építési idejük, anyaguk, rendjük tekintetében - Baracán nem mutatnak etnikus különbségeket. A faluban élő cigányok és magyarok egyforma házakban élnek, a cigányok lakásainak nagy része is olyan, amelyeket a paraszti közösség tagjai építettek. Az életmódbeli különbségből adódóan azonban első látásra megkülönböztethetők a faluba érkező idegen számára is a cigányok házai.63 Az eltérés, az „etnikus specifikum” abban mutatkozik meg, hogy a cigányok nem foglalkoznak házaik állapotának szinten tartásával. Azt, hogy házaikat „lelakják”, a paraszti közösség pusztításnak tartja, hiszen a ház egykori lakójának, eredeti tulajdonosának felemelkedését volt hivatott megjeleníteni, elsősorban a falusi társadalom fejlődésének abban az időszakában, amikor azt a földbirtok gyarapításával már nem lehetett kifejezni. A gazda társadalmi térben elfoglalt helyét a fizikai térben elsősorban lakóháza jeleníti meg, amint ez kiolvasható a baracai Cs. Koós István 1935-ből fennmaradt soraiból. Újévi üdvözlet gyanánt a következőket írta az érsekújvári származású, Baracán tanító, és emiatt az ő házában lakó tanítókisasszonynak, egy, a saját házáról készült, őt magát is ábrázoló fénykép hátoldalán: „Boldog Újévet kívánok, Kedves kisasszonka az egész családnak. Tessék megmutatni a lakását a szüleinek, azért küldöm ezt a lapot, hogy lássák meg, milyen lakása van. [...] Tisztelted Cs. Koós István. Baraca 1935. XII. 31." (lásd a Melléklet 3. képét). Soraiból egyértelműen kiderül, hogy Cs. Koós István méltónak tartotta a házát arra, hogy helyet adjon a faluban élő idegen értelmiséginek, tudatában volt annak, hogy nem akármilyen, hanem értéket képviselő házban él („hogy lássák meg, milyen lakása van”). Valószínű, hogy Cs. Koós István értékrendje a faluközösségéhez igazodott, tekintve, hogy „az állandó térbeli közelség, [...] párhuzamos tevékenységek a nézetek, attitűdök, értékek egységesülésével jártak (Bíró 1994, 24). A falu paraszti társadalmának ma élő generációi számára szintén a fentihez hasonló értékű egy-egy ház, míg a bennük élő cigányok számára másodrendű (mégsem teljes'en elhanyagolható), mint általában az anyagiakkal mérhető tekintély (erről bővebben Oláh 1996). Semmiképpen nem pusztításként, rombo-63 Lásd a Mellékletben található nagygazdaházakat az 1. és a 4. képen. 107
