Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
A közeli (és a távolabbi) városokba költözők helyére valamennyi házba cigányok kerültek, csupán két olyan eset van, amikor az elköltöző család megtartotta a házát, hétvégenként eljön Baracára, de egyébként ezek a házak ma is üresen állnak. 4.3. Megélhetési stratégiák, iskolázottság A településen kb. 1998-ig működött óvoda, épülete ma is megvan, ám egyre rosszabb állapotban. A lakosság etnikai összetételének megfelelően Baraca alsó tagozatos általános iskolájának 35 tanulójából 34 cigány. Rajtuk kívül még 2 kisiskolás (paraszt) van a faluban, de őket szüleik szlovák iskolába járatják Rimaszombatba. A cigány gyerekek mindannyian magyar iskolában tanulnak, az 5. osztálytól a szomszéd faluba, Bátkába járnak. Manapság közülük kevesen jutnak el egy-egy szakma elsajátításáig, de még kb. 10 évvel korábban is az volt az általános, hogy szakmunkásképzőt végeztek. Ma az ilyen cigány gyerek Baracán kivételes, mégis van rá példa. A környék etnikai összetételtől független általános jellemzője a súlyos munkanélküliség. Baracán 11 embernek van munkája, közülük csupán kettő cigány: a polgármester és takarítónője. A munkaképes korúak többsége közhasznú munka keretében időről időre végez valamilyen munkát, de ez nem nevezhető munkahelynek. Néhány család Németországba, Olaszországba, Dániába jár zenélni, koldulni. 4.4. A valláshoz, az egyházhoz való viszony Baraca paraszt népességét valamennyi szomszéd falu elsősorban az erős vallásossággal szokta jellemezni. A cigányokra ez ebben a formában nem jellemző, mégis határozott szerepet kap életükben a római katolikus vallás. A Mellékletben szereplő áttekintésből kitűnik, hogy mind a kereszteltek, mind az elhunytak anyakönyvében folyamatosan jelen vannak. Valamennyien megkereszteltetik gyerekeiket, általában elsőáldozók is lesznek, sőt bérmálkoznak is. Házasságot ugyancsak templomban kötnek, ám sok esetben már gyerekeik születése után. Pappal és római katolikus szertartás keretében temettetik halottaikat. Az is megfigyelhető, hogy vannak közöttük kifejezetten rendszeres, gyakori templomjárók, mégis inkább az az általános, hogy csak nagy ünnepekkor (karácsony, húsvét, búcsú) járnak templomba. Ez viszont nem köthető etnikai hovatartozáshoz, mert ugyanezt elmondhatjuk a parasztok fiatalabb korosztályairól is. Három család kb. 10 éve a Jehova Tanúja vallás követője, de - minden próbálkozásuk ellenére - hitüket nem tudták nagyobb mértékben elterjeszteni a faluban.61 61 Fosztó László a székelyszáldobosi cigányok/romák pünkösdista egyházhoz való csatlakozását a stigmától való szabadulás egyik módozataként értékeli. Baracán, a Jehova Tanúi körében is van a „máshitűség”-nek hasonló jellege - az érintettek olvasatában - ám számos jele van annak is, hogy ez nem etnikai, hanem vallási alapú, ezen keresztül pedig az élet más területeire is kiható kirekesztést von maga után, törésvonalat, elhatárolódást erősít (Fosztó 2003, 107). 105
