Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
1964-ben három, csehországi munkából hazatérő cigány család a falu belterületén vásárolt házat. Az eredeti lakóhelyükkel ellentétes faluvégre (a Felvégbe) került az egyik család, a másik kettő pedig a falu „legrangosabb” helyére, a templom és az iskola közelébe, a központban álló házak közé. A folyamatosan népesedő cigány családok leszármazottai szintén ekkor kezdtek építeni hat házat a falunak azon a szélén, amelyiken addig is éltek, de új házaikkal kissé közelebb kerültek a belterülethez, az Alvéghez. 1970-1972-ben újabb irányba bővítették lakóterüket, a falu egy olyan házába költöztek be, amely korábban is különállónak számított, a külön határrészekben birtokló nemesek pásztora számára fenntartott házba. Ezt az állapotot a 3. térkép mutatja be, amely a felbomlóban lévő szegregációt, a terjeszkedés irányait rajzolja meg. Ennek alapján megállapítható, hogy a cigány lakótér bővülése - a térképen jelzett időszakban - sugaras kitelepülésnek felel meg, azaz az eredeti, tömbszerű, elkülönülő lakóhely a település felé minden lehetséges irányban terjeszkedést mutat. A falu belterületén ettől kezdve szinte minden évben gyarapodott az általuk lakott házak száma. Emellett 1964 és 1999 között csupán három nem cigány család költözött a faluba, közülük kettő (1976-ban és 1988-ban) a pusztáról költözött be, csupán egy család jött idegenből, Tornaijáról (1989-ben). A 4. térkép rajzolja meg térben azt az időszakot, amikor még az egykori cigánytelepen is éltek cigány családok, de már a falu belterületén is minden irányban terjeszkedtek. Amint a térkép is szemlélteti, ez a szakasz 1985-ben lezárult. Annak, hogy 1982 óta több cigány család is költözött a belterületen álló házakba, a megüresedő házakon kívül az az oka, hogy ebben az időben szervezték át a szövetkezeteket. A jól működő baracait a nyolc falut tömörítő Bátkai Állami Gazdasághoz csatolva szüntették meg 1976-ban. A gazdaság úgy (is) igyekezett megkötni a munkaerőt, hogy megvásárolta munkásainak (akik ebben az időben már jórészt cigányok voltak) az eladó házakat. Emellett egy állami határozat is született arról, hogy a falvaktól elkülönülő cigánytelepeknek meg kell szűnniük.59 Baracát emellett a pusztulásra ítélt, nem fejleszthető falvak csoportjába sorolták, s ez többek között azzal járt, hogy a faluban senki nem kapott építési engedélyt, nem építkezhetett. A folyamat hatását a falu etnikai arculatának térbeli megjelenését a 6. térkép szemlélteti, amely egy olyan település képét mutatja, ahol nem csupán felbomlott az egykori szegregáció, hanem az egykori cigánytelep is teljesen megszűnt (lásd a Mellékletben az egykori Cigány sor helyét a 2. képen). 59 „A hazai cigányoknak a putrikból a megüresedett falusi házakba való erőltetett betelepítése végzetes ballépés volt, mert nemcsak a két etnikum közötti feszültségeket élezte ki, de egy olyan nagyarányú lakáspiaci eróziót is elindított a falvakban, amely a korábbi szelektív elvándorlást meneküléssé fokozta." A határozatot motiváló szándék teljesen azonos magyarországi „rokonával”, következményei is ugyanazok. Kocsis Károly és Kovács Zoltán véleménye Baracára is érvényes, itt is összefügg a paraszti lakosság fogyása a cigányság számának növekedésével (Kocsis-Kovács 1991, 83). 102
