Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

4. A település mai etnikai képének kialakulása

val és a szolgáltatások alacsony színvonalával magyarázható (Enyedi 1983). Bartke István a községek népességmegtartó képességét helyi és helyzeti tényezőkkel: a településsűrűséggel és az iparosodottság térségi szinten mutatkozó fokával hozza összefüggésbe (Bartke 1989, 77). Régiónkban a falvak paraszti lakosságának fogyását még inkább meggyorsítja a határmentiség, még 15-20 km-es távolságban is, erre Hoóz István és Éger György kutatási eredményei mutatnak rá (Hoóz 1992, 1005-1018; Éger 1990, 75-97).

Baraca paraszti lakossága esetében az elnéptelenedés folyamata visszafordíthatatlannak tűnik, a falut valamennyi olyan sajátosság jellemzi, amely hanyatláshoz vezethet (kis méret, városoktól való távolság, viszonylagos zártság, szűkös munkalehetőség, közlekedés szempontjából előnytelen földrajzi fekvés, határmentiség és a szocialista településpolitika a fentiekből következő döntése: pusztulásra ítélt helyzet). Vuics Tibor és Kovács Katalin megállapításaival összhangban a paraszti népesség fogyásának itt is kísérőjelensége az elcigányosodás (Kovács 1990; Vuics 1993).

Kocsis Károly és Kovács Zoltán közös, a teljes magyarországi cigányságot áttekintő tanulmányában azt írja, hogy vidékünk már a múlt században azon területek közé tartozott, amelyeken a legnagyobb cigányközösségek éltek (Kocsis-Kovács 1991). Baracán azonban a cigányság jelenléte egyetlen statisztikából sem derül ki.

A falubeliek (a megkérdezett 60 év fölöttiek) emlékezete szerint a cigányok az 1910-es években a falu délnyugati szélén, egy mocsaras területen laktak. Ebben az időben tizenöten-húszan voltak, négy házban éltek. A négy ház a falu lakóterétől teljesen elkülönült, ma is Cigány sornak nevezik ezt a helyet (lásd az 1. és a 2. térképet). A második katonai felmérés 1852-ben készült térképén látható elkülönülő házcsoport - nem bizonyíthatóan ugyan - arra enged következtetni, hogy a múlt század közepe óta éltek azon a helyen (Második katonai felmérés 1852). Az 1. sz. térkép alapján megállapítható, hogy az egy tömböt alkotó házcsoport nem csupán tömbszerűségénél fogva különült el, hanem a patak is elválasztotta azt a falu lakóterétől. Ezt mutatja még az 1963-as állapotot rekonstruálni hivatott 3. térkép is, amelyen sötéttel jelölöm azokat a házakat, amelyekben cigányok éltek. A falu lakóterétől ugyanígy elkülönült a többi idegenből költöző is, pl. az 1920-as években érkező feketebelogi szlovák családok, de a medvesalji származású magyarok is a pusztákon telepedtek le (vö. B. Kovács 1994, 13).

4.2. A cigány lakótér bővülése

A cigányok a Kárpát-medencében feltehetően Mária Terézia, esetleg II. József rendelete nyomán telepedtek le egy tömbben (részletesen lásd Mezey 1986). Annyi bizonyos, hogy az emlékezettel elérhető (és az írott forrásokkal is szolgáló) időszakban a cigányok egy-egy település belterületétől elkülönülten éltek. így volt ez Baracán is, ahol szintén egy szegregált település képét alakították ki, amelyben „az egyén térbeli hovatartozása [...] beépül a másokkal való mindennapi interakcióba” (Bíró 1991, 26).

101