L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
5. A kopjafákon szereplő feliratok
jafa alsó részébe faragott háromszög, míg Gerendás Norbert egy kör közepébe faragott „G” betűvel jelöli alkotásait. A szepsi Pekár József, aki az azonos keresztnevű fiával együtt dolgozik, vagy a PJ-PJ, vagy pedig a „PEKÁR J. - ifj. PEKÁR J.” jelzést alkalmazza). A várhosszúréti Ulman Istvánra és társaira jellemző, hogy a szignálást egy rövidebb szöveg kíséretében vésik fel, mint ahogyan az például a várhosszúréti, több kopjafából készült második világháborús emlékművön olvasható: „Faragtuk / jó szívvel / becsületből / A várhosszúréti / önkormányzat/ segedelmével / 1994 őszén / Ulman István / Pekár József”. Ahogy az a fentiekből is kitűnik, az állítás dátuma szinte mindig megtalálható a kopjafán, a szalánci cserkészkopjafán a faragók neve után tüntették fel: „FARAGTÁK / SZATMÁR / TIBOR / ÉS / BARÁTAI / 2002. aug. 4.”. Amint már említettem, a művelődési táborokban állított kopjafákra általában rovásírással vésték fel a „vagyunk" feliratot (XV. tábla, 2. kép). A rovásírás az 1989-es rendszerváltást követően sem tűnt el, holott ekkor már minden cenzúra nélkül az kerülhetett fel a kopjafára, amit az állíttató csak akart. Sok esetben még napjainkban is fontosnak tartják az olyan rovásírásos feliratokat, amivel úgymond üzenhetnek a hatalomnak és az utókornak is. Mivel a magyarok közül sem tudja gyakorlatilag senki sem olvasni a rovásírást, így tehát ők sem értik, mit véstek az oszlopra az alkotók. Általában rövidebb szövegekről van szó, Tanyon például a honfoglalás évét és az oszlop állításának időpontját vésték fel rovásírással. Az átlagnál hosszabb rovásírásos szöveg olvasható például a kassai cserkészek által Szaláncon, vagy pedig a rimaszombati temetőben álló, az 1848-as honvédek emlékére emelt kopjafán.93 Ugyancsak egy hosszabb rovásírásos felirat került a dunamocsi kopjafára, amely eredetileg a millecentenáriumra készült, az önkormányzat azonban nem 1996-ban, hanem 1997-ben állította fel. A kopjafa készítője azt írta fel rovásírással, hogy milyen alkalomból készült. Sidó Szilveszter fafaragó a következőképpen emlékezett 2004-ben az akkori történésekre: „Ez volt ez az időszak, amikor Mečiar volt hatalmon, és jött a minisztériumból egy körlevél. Ez akkor volt, amikor Krasznahorkán is volt az a bizonyos probléma az ottani millecentenáriumi emlékművel, amit őriztek akkoriban éjjel-nappal.94 Akkor, ahogy megkapta azt a bizonyos levelet a dunamocsi polgármester, ő is megijedt, hogy akkor most mi lesz, nem akart problémát magának. Én majdnem készen voltam a kopjafával. Úgyhogy nem is merte vállalni, hogy fel legyen állítva, nem is lett, úgyhogy megvárta a következő évet, 1997-et. Akkor márciusban, március 15-re lett felállítva. Ráadásul nem közterületen lett felállítva, hanem a református templom kertjében. Nagy vita volt akörül is a faluban a képviselő testületben, hogy mi legyen az a mondat, amit majd ráfaragok. Nem értem, hogy lehet ennyi időt eltölteni azzal, hogy mi kerüljön rá. Akkor azt mondtam, hogy ez a kopjafa eredetileg a magyar honfoglalás évfordulójára készült, arra terveztem, olyan motívumokat faragtam rá, ez nem 93 A rimaszombati kopjafán szereplő rovásírásos felirat jelentése: „A haza mindenekelőtt" (Vörös Attila: Hírek a Felvidékről. Honismeret 2001/2, 111. p. 94 Erről a témáról „A kopjafaháború” c. fejezetben (145. o.) írok részletesen. 85
