L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
5. A kopjafákon szereplő feliratok
táblára írták, amit a kopjafa tövébe helyeztek el. A palásti csata emlékére állított kopjafa esetében a márványtáblára vésett kétnyelvű felirat („Padlým vojakom. / Az / elesett katonákért / 2002.VIII.10”) szintén a kopjafa mellé került egy betonalapra. Egyedi megoldásnak számít, amelyet eddig csupán Nagymegyeren alkalmaztak. Itt a különféle alkalmakból egyazon helyen felállított kopjafák mellé egy-egy kétnyelvű fémtáblát helyeztek el, amelyekre a legfontosabb adatok: az állítás alkalma, az állító neve, valamint az évszám került fel. A tábla elhelyezésének kettős oka volt: egyrészt a felvésett feliratok egy része már nem nagyon olvasható a kopjafán, másrészt: mivel magát az oszlopot télre faburkolattal borítják be, információképpen szolgál arra vonatkozóan, hogy mi található a faburkolat alatt. Az Alistál-tőnyei temetői kopjafát az ott nyugvó elhunytak emlékére állították, magyarul „Az utolsó temetés emlékére 1968”, valamint „Az elfelejtett lelkekért” szlovákul pedig a „Posledný pohreb. Spomíname”92 feliratot véste fel az alkotó. A szlovák felirat azért került a kopjafára, mert a temetőben 15 cseh és morva katona is nyugszik, akiknek sírját a hozzátartozók napjainkban is látogatják. A Lelesz határában található kis ligetben álló emlékoszlopot Szent Norbert tiszteletére szentelték fel a premontrei rend tagjai. Ezen a magyar és szlovák szövegen kívül latin, sőt angol nyelvű is olvasható. Az 1848/49-es magyar szabadságharc, valamint a Rákóczi-szabadságharc emlékére állított kopjafán néhány esetben a magyar felirat mellett olvasható a Pro Libertate, vagy a Pro Patria latin felirat. Általában elmondható, hogy a történelmi események évfordulói alkalmából állított kopjafákra az adott eseményre utaló évszámok, feliratok mellett gyakran vers- vagy pedig prózai idézetek is felkerülnek. Az 1989 előttiekhez viszonyítva a szövegek hosszabbak lettek. Ezt a tendenciát figyelhetjük Bátorkeszin, a falunap, valamint a Hídverő Napok alkalmából felavatott kopjafán. A feliratok segítségével az alkotó, Sidó Szilveszter a falu történetét mutatta be. A szöveg jól példázza, hogy a szlovákiai magyarság történetében mely évszámok voltak meghatározók (a teljes szöveget lásd a Függelékben, Bátorkeszi alatt). A közeli Hetényben 2001-ben a millennium és a Hídverő Napok alkalmával állított kopjafa szövege eléggé eltér a Bátorkeszin álló kopjafáétól, ezen ugyanis a magyar történelem fontosabb évszámai, s az egyetemes magyar történelem jeles személyiségeinek névsora kapott helyet, a szlovákiai magyar történelmi eseményekre nem utal, viszont több irodalmi idézet is olvasható rajta, és nyomon követhetjük a falu nevének változásait a történelem során. Ezen a kopjafán még az általános díszítőelemek, szimbólumok (mint például a rozetta, a csillag) láthatóak, de helyet kapott rajta az országalma, a magyar koronás címer, a község címere és a csodaszarvas is. Az alábbiakban a kopjafa teljes leírását a rajta szereplő szimbólumok bemutatásával együtt közlöm: 92 „Utolsó temetés. Emlékezünk". 82
