L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
4. A kopjafákon szereplő ornamensek, szimbólumok
antropomorf kopjafáról nincs tudomásom. Emberarcokat vésett az alkotó a „málenykij robotra” elhurcoltak emlékére állított nagykaposi oszlopra is. Négy esetben konkrét történelmi személyiségek domborműszerű arcképeit is ráfaragták a kopjafára: Nagytárkányban Szent István képmását (II. tábla, 2. kép), Leleszen a premontrei rendiek által készíttetett emlékoszlopon pedig a rend megalapítóját, Szent Norbertét ábrázolták ilyen módon (XXIII. tábla, 4. kép). A gömörpanyiti kopjafán Rákóczi Ferenc (IV. tábla, 3. kép), a tornaijain pedig Kossuth Lajos képmása látható. A kopjafán szereplő szimbólumok jellegét általában az az alkalom (pl. egy adott történelmi esemény évfordulója stb.) határozza meg, amelynek kapcsán készül. A falunapokon felavatott kopjafákon ritka kivételtől eltekintve mindig ott szerepel az adott település címere. Ezt vagy felvésik az oszlopra, vagy pedig a tetejére faragják ki. Az állfttatókat gyakran vezérli az a cél is, hogy a kopjafán szereplő szimbólumok lehetőleg a település történelmét, vagy pedig valamilyen helyhez köthető jellegzetességet is ábrázoljanak. A Fülekhez közeli Persén felavatott millecentenáriumi kopjafát a községben ásatások alkalmával előkerült honfoglalás kori ezüstveretek motívumai díszítik. A helyiek számára ez a lelet kitűnő bizonyítékul szolgált éppen a millecentenárium kapcsán annak alátámasztására, hogy bár a település ma Szlovákiához tartozik, ezt a vidéket 1100 évvel ezelőtt már magyarok lakták, tehát jogot formálhatnak erre a területre.83 Ugyancsak ásatások alkalmával feltárt honfoglalás kori sírokból előkerült leletek motívumaival díszítette a Komáromi járásban található Bátorkeszi részére faragott kopjafát Sidó Szilveszter fafaragó. A szimbólumok kiválasztásának körülményeit 2004-ben a következőképpen mesélte el: „Ebben az esetben azt akartam, hogy ez a kopjafa másféle legyen, mint a többi, mert már meguntam saját magamat. Most megpróbáltam úgy hozzáállni, hogy ne legyen benne semmi olyan, amit eddig csináltam. Általában eddig úgy szokott lenni, hogy amikor felkérnek, nem szólnak bele, milyen legyen. Ha van valami helyi motívum, ami ahhoz a helységhez kötődik, akkor azt beleviszem. A különböző motívumoknak, számoknak itt jelentőségük van. Általában bele szoktam faragni a falu címerét, első írásos említését, az évszámot. Ügy gondolom, hogy ezek olyan adatok, amik értékek egy falu részére. Ez egy alkalom nekem arra, hogy az emberek tudomására hozzam ezeket az adatokat, mert ezek fontosak. Ha van valami egyedi dolog a faluban, akkor én azt szeretném belevinni. Itt van például Bátorkeszin a kopjafa. A hatvanas években ástak itt ki honfoglalás kori sírokat. Ráadásul olyan sírokat, amelyek a kalandozások idejéből valók. Sikerült aztán archívumokból megszereznem e leleteknek a rajzát. Azok a motívumok, amelyek elöl és hátul is vannak a kopjafán, azok olyan motívumok, amelyek a régészeti leletekben található ékszereken szerepelnek. Tehát nem olyan, mint a valóságban, hanem megfordítottam: tehát nem lefele, hanem függő helyzetben vittem fel, mert úgy tartottam esztétikusnak. Tehát ez Bátorkeszihez kötődik, és semmi máshoz. Ezeket nem lehet az embereknek elmondani, viszont ez 83 Böszörményi István: Kopjafaavatás Persén. Szabad Újság 1996. október 30.. 4. p. 71
