L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

4. A kopjafákon szereplő ornamensek, szimbólumok

A sajógömöri kézműves táborban állított kopjafa tetejére egy hollót faragtak, mégpedig Mátyás királyét, csőrében gyűrűvel (IV. tábla, 2. kép). A szájhagyomány szerint ezen a településen kapáltatta meg Mátyás király vöröshagymán az urakat; a helyiek szerint innen eredne a közismert Mátyás király vöröshagymán kapáltat címen ismert monda is. A szóban forgó kopjafától néhány méterre áll Holló Barnabás híres, Mátyás királyról 1912-ben készült bronzszobra is. A kopjafa tehát ebben az esetben egy konkrét történelmi személyhez - Mátyás királyhoz - is kötődik, segítségével a helyi hagyományokra építve fejezték ki kötődésüket a magyar történelem egyik legközkedveltebb uralkodójához.

Szatmár Tibor vágkirályfai fafaragó is elsődleges szempontnak az úgynevezett ősmotívumok alkalmazását tartja a kopjafákon. Erről 2005-ben e sorok írójának így beszélt:

„A kezdet kezdetén egy koncepciót szerettünk volna felállítani, elsősorban azokat az ősmotívumokat, amelyek általában jellemzők a magyarságra, mert a magyarázatok sokszor elcsúsznak, főleg ami a személyi dolgokat illeti, elsősorban a mintázatokat, ezeket sokszor a faragó egész más szemszögből értelmezte. Volt, aki egy bizonyos tájegységhez kötötte, volt aki személyes tulajdonságokhoz. Tehát még nem volt teljesen letisztázva, és azután később kezdtem az elképzeléseim szerint, az ún. megosztott kopjafát faragni. A megosztott kopjafa az talán annyit jelent, hogy bizonyos részek, motívumok között van egy rész, ahová a dátumot szoktuk faragni, tehát egy történelmi folyamatot, és így az egyes minták sokkal de sokkal hangsúlyosabbak. Tehát az azt jelenti, hogy az eredeti négyszög, illetve négyszögletű kockázást megtartottuk az erdélyiből, az ősibb rétegből hagytuk meg, és ezek közé a kockák közé illesztettük ezt a megszakító réteget, hogy már egy bizonyos, hogy úgy mondjam, történelmi rendszerbe be tudjuk fogni egy kopjafa felépítését.

Ez főleg akkor fontos, amikor nagyobb méretű kopjafák voltak, amikor az egész magyarság történetét kellett faragni, a honfoglalástól kezdve mondjuk 1848-ig. Ilyenkor már nagyon kellett figyelni. Itt van például a gömb, ami a tudást jelképezi, de a szántást nem előzheti meg semmi, mert egy magot azt mindig el kell vetni. Tehát a koncepciója az egésznek, hogy minden valahol mindig az üldözéssel kezdődik. Több kopjafa is úgy kezdődik, aztán tisztázni kellett még más jelképeket is, például a magyar keresztet, és még sorolhatnám a többit, ami tényleg a rovásvágásból fejlődött ki a honfoglalás idejéből."

Az ipolybalogi temetőben a millecentenárium alkalmából felavatott antropomorf kopjafa egy honfoglalás kori harcost ábrázol (XVII. tábla, 4. kép). A Sajógömörön álló, kézműves tábor befejezéseként felavatott kopjafa szintén antropomorf, egy másik ember nyakában ülő harcosnak kinéző alakot ábrázol, amelynek az „Ősapa" nevet adta készítője. Leleszen, az 1. művelődési tábor alkalmából felállított kopjafán több női és férfifejet láthatunk, amelyek a helyiek elmondása szerint az ősmagyarokat ábrázolja. A mátyusföldi Nagyfödémesen 1989 nyarán egy táborozás emlékére állított „kopjafa” lényegében egy női és férfifejet ábrázol, a fölső fele a női, az alsó pedig a férfifej. Nagymegyeren szintén egy emberfejet faragtak a második világháborús emlékoszlop tetejére. A fentieken kívül más

70