L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
4. A kopjafákon szereplő ornamensek, szimbólumok
megtartásához. Boldogan, voltak, akik könnyezve érezték át, hogy végre van egy hely, ahol bármikor elhelyezhetnek egy koszorút, vagy elmondhatnak egy imát hálából azért, hogy magyarok.'’TM Az idézett szövegből az is kitűnik, hogy a tulipán motívumot erdélyinek tartja a tudósító. Ezt a fafaragók nagy része is így kezeli, s magyarságszimbólumként emlegeti. Smídt Róbert szőgyéni fafaragó szinte minden kopjafájára, emlékoszlopára ráfaragja. A fentiek alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy a Dél-Szlovákiában álló kopjafákon éppen a tulipán a leggyakrabban előforduló szimbólum. Néhány esetben a kopjafa tetejére kifaragott országalma dominál. Ezt a megoldást alkalmazták Karván, a gyermekeknek szervezett kézműves tábor emlékoszlopán, valamint Nánán, a millenniumi emlékoszlopon is. A magyarság ősi eredetének kihangsúlyozása céljából ábrázolták több kopjafán is a csodaszarvast vagy a tarsolylemezt, mint a honfoglaló magyarok jellegzetes viseletkiegészítőjét80 81. A szkíta-magyar kapcsolatot „bizonyítandó” került az egyik kopjafára az időszámításunk előtti 6. századi Litoj-kurgánból származó szkíta aranysólyom- és a Tápiószentmártonban előkerült aranyszarvas-ábrázolás is. Néhány kopjafán szerepel az ásatások folyamán Rakamazon előkerült 10. századi aranyozott ezüst melldíszen látható sólyom is. A millecentenárium évében tűnt fel szimbólumként az Árpád-sávos címer is. Itt jegyzem meg, hogy gyakori motívum a Kossuth-címer, de ezen kívül néhány esetben felvésték Erdély címerét, és aránylag korán, egy évvel az önálló Szlovákia létrejötte után feltűnt a szlovák címer is néhány kopjafán (utóbbit 1994-ben egy mátyusföldi településen, Királyréven ábrázolták első alkalommal). Az említett címereken kívül a legelterjedtebben az adott községek címerei, amelyek nem csupán vésett formában, hanem a kopjafa tetején kifaragva is megtalálhatóak. A turulmadarat három esetben, a mátyusföldi Vágkirályfán, valamint Leleszen és Nagytárkányban szintén plasztikusan ábrázolták: az oszlop tetejére faragták ki (I. tábla, 4. kép). A csallóközi Felbáron eredetileg ugyancsak turulmadarat akartak faragni a kopjafa tetejére, de később lemondtak erről a tervükről. Elhatározásukat sajátos módon indokolták: ....Felvetődött olyan ötlet is, hogy turulmadarat faragjunk a kopjafa tetejére, de ezt elvetettük, mert állatalakzatokat hagyományosan egyáltalán nem használtak kopjafákon csak tulipán, vagy más virág, szélforgó vagy szimmetrikus alakzatok díszítik az oszlopokat...”82 80 Pastorek Katalin: Millenniumi emlékünnepség Ógyallán. Új Szó 2001. május 17. (Régióink melléklet 1. p.). 81 A Szatmár Tibor által faragott egyik nagymegyeri kopjafán például a szolyvai, egy ugyanott látható másikon pedig a tarcali tarsolylemez hű mása látható. Utóbbi fölbukkan az alkotó egyik, Paláston álló emlékoszlopán is (a régészeti leletek ábrázolásainak beazonosításában nyújtott segítségéért Liszka Józsefnek tartozom köszönettel). 82 Gaál László: Már készítik a kopjafát. Új Szó 2004. március 9., 5. p. 69
